Az utolsó alkalom

Arra, hogy itt is habos pezsgős, kacagásos, barátokkal és izgalmas élményekkel teli szilveszterestét kívánjunk mindenkinek, aki szeretné! A fentebbiektől eltérő újévikívánság-igényeket január másodikától lehet benyújtani az illetékes bergennygóc minisztériumok ügyfélszolgálatán, csak akkor már nem lesz érdemes, mert úgyis túl leszünk rajta. Úgyhogy max. jövőre...

Addig is EGÉSZSÉGETEKRE! :)

Tűzvirágok

Az elmúlt napok nagy részét a számítógép előtt töltöttük, nagyrészt videók vagdosásával, amivel egyrészt kiérdemeltük az "insane Hungarians" jelzőt, másrészt viszont elkészültek az elmúlt fellépések felvételei. Természetesen ez nem mind, továbbiak vannak fél- és negyedkészen, de úgy éreztem, megérett a helyzet egy összefoglalásra. Tehát itt vannak a Flor de Fuegoval közös fellépéseink, időrendben.

Az első, kissé hektikusra sikeredett, közös fellépés egy születésnapi partin. Még sose játszottunk együtt, és életemben először leejtettem fellépés közben az egyik legyezőmet, de Pálmester szorgos virtuális ollócsattogtatásnak hála ezt úgysem fogjátok látni:




Aztán még aznap este lett egy másik felkérésünk egy másik születésnapi partin, ahol már egy kissé jobban mentek a dolgok:



Ez után a két fellépés után lettünk hivatalosan meghívva a Tulikukka finn csapat spanyolországi "leányvállalatába" (vagy minek hívjam), a Flor de Fuego tüzes csapatba. Ide muszáj beszúrnom egy hatalmas vigyort :)

Aztán jött egy sima hétköznapnak induló szerda este, amin csapatunk vezetője este 7-kor bejelentette, hogy ma este fellépésünk lesz. Az eredményt alább láthatjátok:



Végül pedig a "nagy" fellépés Benalmadenában, a karácsonyi vásáron. Mivel a szervezők délután 2 órára tettek be minket, amikor viszont nem láttuk értelmét tüzezni, az a hibrid megoldás született, hogy csinálunk egy 10 perces műsort hastánccal és zsonglőrködéssel, és este visszatérünk záróelőadásnak. A felmerült kisebb gikszerek ellenére végül is megcsináltuk mind a két előadást.

Flor de Fuego Sin Fuego (Tűzvirágok tűz nélkül)



És az esti tűzshow


Mint már mondtam, egyelőre ennyi, de lesz még több :) És ne higgyetek a kicsit lejjebb megjelenő "Bejegyezte: Pálmester" szövegnek, ez csak egy technikai malőrnek köszönhető. Túl elfoglalt ő most ahhoz, hogy nektek írogasson ;)

Placa Mezquita

A múlt heti fellépésünk Benalmadenában, a karácsonyi fesztiválon:

Egy katonai tábor meghódítása

Múlt héten a buszról vettünk észre egy üres, kastélyszerű épületet Torremolinos határában, és azonnal tudtam, hogy ezt nekem még fel kell deríteni. Múlt heti ninja mission-ünk ennek a felderítése volt. Az expedíciós csapat tagjai: én, Pálmester és Esa, az egyik finn ninja.

Elég sokat kellett hozzá tévelyegni a hegytetőn lévő urbanizációban, mert a spanyolok városépítési stratégiája még mindig a középkornál van leragadva. Úgy tudom elképzelni ennek az utcaszerkezetnek a keletkezését, hogy minden talpalattnyi helyet eladnak teleknek, aztán akik építkeznek a telkekre, azok megoldják valahogy a telekre való eljutást és az utak aszfaltozását. Hogyan máshogy végződhetne egy utca hirtelen egy az úttal kábé 70 fokos szöget bezáró falban? Ez itt ráadásul a város leggazdagabb negyede; elképesztő épületeket láttunk, és persze sehol egy „se vende”, azaz „eladó” tábla. Vannak, akiket nem érintett meg a válság :)

De miután nagy nehezen kijutottunk az autóút mellé, már csak egy kis kitartó gyaloglás kérdése volt, hogy eljussunk a „kastélyhoz”, ami közelről inkább egy golfpálya, vagy valami parkszerűség egykor volt bejáratának tűnt. Persze jó spanyol szokás szerint a földszinti kapuk lefalazva, bekerítve és összegrafittizve. 

forrás

Körülötte pedig egy több hektáros park, ahol semmi, de semmi nincsen, csak gyönyörű facsoportok és kanyargós utacskák. Körülötte pedig végeláthatatlan drótkerítés. Itt született meg az elhatározás, hogy nekem ide mindenképpen be kell jutnom.

forrás

Néhány dologról már kitapasztaltuk, hogy hogyan működik Spanyolországban. Az egyik ilyen szabály, hogy ahol kerítés van, azon valahol lyuknak is kell lennie; főleg ha mögötte látványosan nem használt terület van. És minél hosszabb a kerítés, annál nagyobb eséllyel van rajta bejárat. Több mint a fél parkot meg kellett kerülni, mire az elmélet újabb fényes igazolást nyert. De lyuk helyett akár hátsó bejáratnak is nevezhetném, mert szép gondosan vissza volt drótozva, ne legyen annyira szembetűnő, hogy rés van a védelmi rendszeren. De egy kis drótcsavargatás, és már bent is voltunk :)

forrás

A kastélyba bejutni már egy kicsit küzdelmesebb volt. Persze itt sem mi voltunk az elsők – az épületet körülvevő drótkerítésen újabb dróttal befoltozott rés, utána meg egy kb. 40 cm átmérőjű lyuk a falban. Ez utóbbit kicsit még tágítani kellett, és így is csak fejjel előre tekergőzve, de bejutottunk!

Bent az elhagyatott épületekben szokásos sitt, törmelékhalom és omladozó mennyezet fogadott minket, úgyhogy egyelőre a beköltözést elhalasztottuk :) Bent megittunk egy üveg vörösbort az újabb „foglalás”-ra, aztán kint még megszedtük a parkban álló mandarinfát, és leléptünk, amerről jöttünk. Itthon kutakodtam egy keveset az interneten, innen tudom, hogy a Comandante Benítezről, egy spanyol háborús hősről elnevezett egykori katonai tábort sikerült bevenni. Azért üres, mert a malagai önkormányzat és az egyik minisztérium vitatkozik a tulajdonjogán. És amit megláttam lelki szemeimmel – a park tele színes sátrakkal, színpadokkal és hippikkel – az sem teljesen irreális, íme:

forrás

Illegál hippitalálkozó jövő nyáron egy üres katonai táborban?

Ninja kiképzés lépései

November 16. Az első feladatok:

Frenchy: 16 pont

Pálmester: 18 pont

A "Grand Master Ninja" címre esélyünk sem volt. Hárman is voltak, akik tényleg megették a papírt.

Nov. 28. Második feladat: partizán tűzzsonglőrshow Torremolinos egyik főterén, a Placa Andalusián 

forrás: www.historyoftorremolinos.com

Első körben zene nélkül, éjfélkor, a teliholdnak. Mission completed. Nem sok reakciót váltottunk ki a környező lakókból, igaz, olyan hideg és szél volt, hogy rajtunk kívül nem is volt szinte senki az utcán. 

Nov. 29. Harmadik feladat: az egykori Comandante Benítezről elnevezett katonai tábor meghódítása. 

forrás

Mission completed, beszámoló hamarosan érkezik.

Nov. 30. Negyedik feladat: Partizán tűzzsonglőr akció hangos zenével kísérve, újra a Placa Andalusián, majd az 5. emeleti apartman balkonjáról a reakciók megfigyelése. Ma éjszaka.

Úton

Ezt nem én követtem el, hanem egy huszadik századi görög költő, de ma annyira ez járt a fejemben, hogy muszáj megosztanom:

Konsztantinosz P. Kavafisz

Ithaka

Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,
mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügónóktól,
s a haragvó Poszeidontól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.

Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.

Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?

Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka.

Fordította: Somlyó György

Forrás: http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_173.html

Genny és Spirit

Bergennygócia az a hely, ahol mindig fakad a Genny és a Spirit. A bergennygócok pedig azok az emberek/lények, akikben ott bugyog mindkettő, és tovább adják az eszméket az arra méltóaknak, mint a gennygócok. A Spirit természetesen a Nagy Szellemet jelenti, a boldogság-béke-alkotás-energia-természet-tudatosság egységét. A Genny pedig a gyógyulás-megtisztulás-összegyűlés-kifakadás-továbbterjedés egységét jelenti. A Genny a mindenható Spiritből fakad, annak földi megtestesülése. Bergennygócia vándorállam, ott van, ahol a bergennygócok vannak, és itt a jobb oldalon már egy szép leírás is található.

Az igazi bergennygócok hite a Genny, és mellette bármelyik másik vallás is lehet. Bergennygócia uralkodó szellemi elképzeléseit a Genny Egyháza nevű szervezet adja meg, amelynek sok fontos tisztségviselője is van. Az első nagy gondolat-fakasztó Pálmester, azaz a Főgenny. További fontos tisztégviselők: Taozen - Főpap, Frenchy - Bergennygócia Utazó Nagykövete, Angel - Krónikás és Atlantiszi Arch-Protectorina, Psymon - helytartó, Szetya - Másodfőpap, és még ki tudja, kinek mit osztottunk már ki... Tisztséget bármely bergennygóc kaphat, akiben túlbuzog a tettvágy valami fontos Genny vagy Spirit elcselekvésére.

Ez a blog a bergennygócok történetét, gondolatait, utazásait, cselekedeteit gyűjti össze, mint valami krónika. Ide minden névvel rendelkező bergennygóc felteheti (és remélem idővel fel is teszi) az irományait.

Bergennygócia tagjai között a gennyköztársasági teokretikus anarchia uralkodik, és saját gazdaságot szeretne teremteni magának.

Rövid beszámoló Pálmestertől

Egy hónapja érkeztünk Spanyolországba, az első 8 napot Sitgesben töltöttük, ahol korábban éltünk. Sok dolog változott azóta, mióta utoljára ott jártunk. A régi foglalt házunkban laktak elég sokan, de sikerült 4 éjszakát ott tölteni. Majdnem egy hónapig tartott az út Sitgestől Malagáig, elég nehezen ment a stoppolás, sokszor volt rossz idő (szél és eső), ezért sokszor kellett egy helyben maradni. Többször vettük igénybe a busz nevű fizetős szolgáltatást, ami itt kb. fele annyiba kerül, mint a vonat. Zaragozában találtunk egy befoglalható házat, hatalmas kerttel és úszómedencével az udvaron. Csak két éjszakát töltöttünk itt, nem akartunk annyira északon maradni télre, délen sokkal jobb az idő. Furcsa, de megnyugtató érzés megtalálni és feléleszteni (minimálisan kitakarítani, berendezni) egy lakóhelyet, ami akár egy otthon is lehetne. Legalábbis egy időre. Sokat gondolkoztam az 'otthon' fogalmán, hogy számomra ez mit is jelent. Nem csupán egy lakhely, kellenek hozzá a közelben pozitív emberek, jóbarátok, elvtársak, akikkel megoszthatjuk élményeinket, gondolatainkat. Nem lesz egyszerű otthont találni... De tudom, hogy az enyém nem valamelyik nagyvárosban van, hanem valahol közelebb a természethez. Talán egy ökofarmon vagy egy elhagyott tanyán.

Első napon Malagában találkoztunk finn tűzzsonglőrökkel, voltunk náluk Benálmadenában pár napig. Belecsöppentünk egy kétnapos házibuliba, és voltunk két bárnál tüzezni Fuengirolában. Úgy néz ki, benne vagyunk a tűzzsonglőr csapatunkban, és lesz a közeljövőben pár fellépésünk együtt. Napközben játszottunk két alkalommal Malagában virágbotokkal, meg egyszer Benálmadenában is. Úgy tűnik, a kisebb helyeken jobban lehet keresni, kevesebb a látványosság, és Malaga tele van mindenféle utcaművésszel. Ott már nem túl nagy látványosság a virágbot. Most épp egy foglalt házban alszunk pár éjszakát Malagában, pankokkal és két pozitív litván lánnyal. Keressük az ideiglenes helyünket, amíg összeszedjük a pénzt pl. hajóra, ami átteleportál minket Kanárira.

Útközben kevesebbet tudtam netezni, mint gondoltam, de most már Malagából gyakrabban tudok írni. Ezúton is köszönöm laptopot Gerinek, Kálmánnak és Timinek.

Az ibériai rainbow-t, itt Malaga környékén lekéstük. Remélem, a Kanári-szigeteken eljutunk a télen az egyikre.

Novemberi pillanatképek 1.

November 2–3., Aranjuez: A város botanikus kertjében egy furcsa, ezüstszínű, kupola alakú ufó szállt le. A városlakók, beleértve a helyi rendőrség embereit is, nem merik megközelíteni, mert félnek az esetleges ismeretlen sugárzástól, ami az ufóleszállóhelyek környékén gyakori. Két magyar hátizsákos zsonglőrmanó üldögél az ufósátorban – esznek, isznak, beszélgetnek, alszanak, miközben odakint két napig rendületlenül esik az eső.

November 5., Aranjuez: Néhány perc sétára az autópálya benzinkútjától tábortűz lobog, sül a bagettfasírt (kissé megégett, viszont sikerült tábori körülmények között is elkészíteni) és készül a krumplipüré. Igaz, hogy hideg van, látszik a lehellet, de egy gyönyörű fa ágai borulnak a tűz mellett ülő két manó feje fölé, és az ágak között szikráznak a csillagok.

November 9., Córdoba: Hajnali 4.49-kor két elázott hátizsákos manó kuporog Córdoba külvárosában egy üzletsor árkádja alatt, vizes ruhában dideregve az átázott hálózsák alatt, és próbál aludni, miközben szakad az eső. Egyetlen ember van még a képen, egy alvó hajléktalan, akinek a hálózsákja és a ruhája is jóval tisztább, mint fent említett hátizsákosoké.

November 11, Aguilar: A templomból kiáramló emberek a vasárnapi ebéd előtt még kimennek sétálni egyet a város központjában lévő pálmafás sétányra. A felnőttek fel-alá sétálgatnak, vagy isznak valamit a sarki kioszknál; a gyerekek szépen kiöltözve először próbálnak viselkedni, de aztán előbb-utóbb elengedik magukat, és visítozva szaladgálnak fel-alá. Jóformán mindenki megbámulja a tiritarka ruhás zsonglőrcsajt, aki a sétány közepén dobálja az égnek a virágbotot és vigyorog, mint a tejbetök, mert végre kisütött a Nap. Ebben a névtelen és viszonylag ismeretlen andalúz kisvárosban annyi ember dob a kalapba, mint sehol máshol.

November 13., Lucena: Már megint a két manó. Éjszakára megágyaznak maguknak a nyolcszögletű fedett szabadtéri színpad egyik szögletében. Reggel némi álmos szöszmötölés és reggelizés után lemásznak a színpadról, és a park közepére állva nekifognak megkeresni azt a 4 centet, ami a Malagába menő buszjegy árából hiányzik. Sikerül nekik, sőt.

November 14., Málaga, Costa del Sol: Fentebb említett két hátizsákos manó hatalmas csomagokkal vánszorog át Málaga belvárosán. Eközben találkoznak egy csapat finn tűzzsonglőrrel, Husseinnel, a gyönyörű afrikai ékszerárussal és Viktorral meg a kutyájával. Van kétpofára gyümölcszabálás, bezárt okupa előtt holázás és végül parkbanalvás.

November 16., Benálmadena, Costa del Sol: A két manó tizenegynéhány finn ninja és két litván boszorkány társaságában bulizik egy apartmanban és a hátsó kertben. A végrehajtandó feladatok között van tűzshow bemutatása (5 pont), cigarettalejmolás (1 pont) halott madár rituális eltemetése (15 pont) és bongszívás a kertben lévő lezárt úszómedencében (50 pont), mindezek természetesen nindzsamaszkban végrehajtva. Bár a „Grand Master Ninja” címet nem ők kapják, a buli igazi ereszdelahajamra sikerül.

November 17., Fuengirola, Costa del Sol: Két magyar, egy finn és egy litván tűzzsonglőr, meg egy csapat finn dobos és egyéb tartozék vonul végig a Napospart egyik városkáján, hogy az aznapi két fellépést megcsinálja. Fent említett zsonglőrcsajszi életében először elejti fellépés közben a legyezőjét :( Az emberek mégis tapsolnak, nevetnek, a bártulajdonosok itatják és etetik a tüzeseket. Végül taxival suhanás az esőben, vissza Benálmadenába, a finn tüzesek alaptáborába.

November 18., Benálmadena, Costa del Sol: A két magyar pont egy hónapja indult el Sitgesből Malagába. Hajnalban meghívást kapnak a Tulikukka / Flordefuego /Fireflowers tüzes csapatába. Következő közös fellépés decemberben.

Amiről nem akarok írni

Nem akarok írni például arról, hogy mennyire hideg tud lenni az idő Spanyolországban, még ha konkrétan nem is fagy. Főleg ha még esik is, ami ősszel állítólag elég gyakran előfordul. Már tavaly télen is megszenvedtem ezt az időjárást, pedig akkor egy luxusokupában laktam, ahol voltak ajtók és ablakok, volt áram és lehetett főzni. Akkor is rengeteget fázott a lábam, pedig 2-3 réteg ruha volt rajtam, és akkor is ugyanígy fájtak az ujjaim a hidegtől, mint most. Most ugyanebben az időben utazom, sátorral és tábortűzrakással – na, ez az egyik, amiről nem akarok írni.

Nem akarok írni arról sem, hogy hogy nézett ki az első olyan ház, amit mi magunk foglaltunk, magunknak, még ha csak két éjszakára is. Nem akarom leírni, hogy se ajtó, se ablak, nem akarok írni az összefirkált falakról, a külső „szoba” beázó plafonjáról és a padlót borító, földdel elegy szemétről sem. A nagy, fallal körülkerített kertről szívesen írnék, mert csak egy rendes kaput kellene neki csinálni, rá egy lakat, és onnantól kezdve már a „miénk” lenne, ha maradtunk volna Zaragozában. A kertben álló pálmafáról meg mandulafáról pláne szívesen írnék, és az úszómedencét is megemlíteném futólag, persze anélkül, hogy szóba hoznám az összegyűlt esővízben csendben rothadó szemetet. A kandallóról is szívesen írnék, mert nagyon jól szelelt, fantasztikus érzés volt ülni előtte, nézni a benne lobogó tüzet és érezni a belőle áradó hőséget. Azért volt különösen jó érzés, mert odakint kábé 100 km/órás szélrohamok lengették a fent említett pálmafa ágait, és néha leverték a téglát, ami az ablakra aggatott piszkos takarót tartotta a helyén. Ez utóbbiakról természetesen szintén nem szeretnék írni.

Amiről végleg nem szeretnék írni, az a stoppolás, ami olyan „sikeresen” megy, hogy másfél hét alatt haladtunk kábé 200 kilométert, és épp ma este költöttük el 8 cent híján az összes pénzünket arra, hogy 1. a hegytetőn lévő, iszonyatosan szeles La Muela falucskából lejussunk Catalayudba; 2. Catalayudból, ami a hegyek között van, ugyanolyan hideg és még az eső is esik, eljussunk Guadalajarába, amiről tudjuk, hogy a lapályon van, de hogy esik-e vagy sem, arról egyelőre fogalmunk sincs.

Ezt épp Catalayud buszállomásának fűtetlen várótermében írom, bár nem szeretnék sem itt lenni, sem ilyeneket írni. Ja, és persze itt nincsen Internet, úgyhogy mire ezt az írást olvassátok, addigra már régen máshol és más körülmények között leszek, legalábbis nagyon remélem. Amiről nagyon szeretnék írni, de most nem fogok.

UPDATE: Másnap Guadalajarából, a könyvtárból. Itt már nem esett tegnap este, és ma kerestünk 12 eurót :)

Első útibeszámoló: Budapest – Sitges

Íme az első, szigorúan szubjektív beszámoló a bergennygóc delegáció második spanyolországi kiküldetéséről.

Budapestről a Kosztolányi környékén lévő, régóta bergennygóc felségterületnek számító fekete lyukból indult a teleportáció Spanyolországba. Az első állomás a budaörsi benzinkút volt, ahonnan két óra után sikerült egy fuvart kapni a Balatonig, onnan pedig egyenesen egy maribori benzinkútig. Innen másnap délelőtt, alig tíz perc stoppolás után, egy falba építhető wécécsészéket szállító kamion röpített bennünket tovább, több, mint 1000 km-t. Egy éjszakát Brescia mellett, egy kamionparkolóban töltöttünk, ahonnan reggel 6-kor indult tovább a fuvarozónk; úgyhogy 4.49 perckor álmosan pislogtunk fel a függőágyból a csillagokra, tudva, hogy 1 perc múlva kelni kell...

Olaszországot emígy átugorva Franciaországban folytattuk a kalandozást, először az autópályán suhanva, azután tettünk egy kis kitérőt Avignonba:

(kép forrása: Wikipedia)

Azután újra irány az autópálya. A francia kamionparkolók az egyik legjobb helyek utazók számára: elvileg minden megvan rajtuk. Gyakorlatilag az internetet nem sikerült működtetni, de minden más valóban volt. Annyira összkomfortos helyek, hogy az egyikben egy egész kis hajléktalantanyára bukkantunk, alig 2 perc sétára az elegáns Hotel Ibis-től. Úgyhogy mi is nyugodtan felvertük a sátrunkat, és valóban senki sem foglalkozott vele. Utolsó este még egy francia leányzó 18. születésnapját is megünnepeltük egy parkolóban, Béziers mellett, rengeteg whisky és más jóságok társaságában.

Innen röppentünk tovább, kissé másnaposan két autóval egyenesen Sitgesbe, második otthonunkba, ahol átmenetileg újra a bergennygóc követségi épületbe költöztünk be, igaz, most egy másik szobába. Az ablakunk a balkonra néz, szemben a hatalmas pálmafa, amit tavaly is annyit csodáltunk, és 5 perc sétára a tenger.

De ez már a következő történet lesz.