Freekend Party

Flyer

    

A második saját szervezésű partynk Tenerifén. Az első után úgy gondoltuk, kicsit összeszedettebben csinálunk egy két éjszakás, egész hétvégés partyt, olyasmit, amihez hozzászoktunk Magyarországon. Tudomásom szerint ez volt a második, egész hétvégés pszichedelikus party Tenerifén (az első a Fractal Memories volt). Az első Freekend 2013 október 11-12-én valósult meg, El Frailén, ahol az első bulinkat is tartottuk – természetesen ez is illegális volt.

 

A tánctér napközben

A DJ pult éjszaka, UV fényben, BongMasterrel

A Freekend (~ free weekend) nevet választottuk Daz barátunk javaslatára, ami tükrözi, hogy mindenképp ingyenesre szeretnénk csinálni a továbbiakban is, szabadtéren, több segítő közös elképzelése szerint. A következő, számunkra fontos dolgokból állt össze az első Freekend:

- Közösség. Szeretnénk az alkotók és szervezők táborát nyitottnak hagyni, hogy bárki (akinek szimpatikus elképzelései vannak) ötlete teret kapjon, és bárki tudjon segíteni az építkezésben vagy a lebonyolításban. Remélem, ki fog majd alakulni egyfajta Freekend-közönség is, akik az eldugott helyek ellenére is eljönnek majd a bulikra, és sok-sok pozitív energiát hoznak magukkal.

- Helyszín. Fontos, hogy valami szép és eldugott helyet találjunk, ahol a szabad ég alatt lehet tombolni. Messze legyen a civilizációtól, ne zavarjunk a bulival senkit, de mégis el lehessen jutni oda kocsival. El Frailén elég rossz volt a földút. Fontos az is, hogy kényelmes legyen és védett, ezért építettünk a DJ pult és a tánctér fölé egy struktúrát, amire egy ponyvát raktunk fel, ez véd a napfény ellen és valamennyire az eső ellen is, de az szerencsére nem volt. Csináltunk egy chillout dómot is, ami egy félgömb alakú szerkezet, fehér anyagokkal lefedve, belül szőnyegekkel, párnákkal és kisasztalokkal. A struktúrák anyagai teljes egészében újrahasznosított dolgok. Ez egy kényelmes beülős vagy bealvós zug, ami többnyire szélvédett és napvédett, az idő nagy részében csoportos beszélgetések helye.

A chillout dóm (fénykép: Francesca)

A chillout dóm éjszaka

- Zene. Szeretnénk változatosak lenni, és a nekünk tetsző zenéket hallgatni, ezért igyekszünk a DJ-ket megválogatni, mivel mi is át kívánjuk tombolni az egész hétvégét. Spanyol bulikon hallottunk egy csomó olyan zenét is, ami ugyan hangos meg gyors, de nem igazán tudunk azonosulni velük. Péntek estére reggae és dub témákat gondoltunk, szombat estére pedig csapatást, psytrance-t, goatrance-t, dark psytrance-t, reggelre pedig progressive psytrance-t. Azt terveztük, hogy a zene megállás nélkül megy majd péntek estétől vasárnap délig, szombat napközben chillout és balkán muzsikákkal, de ez a blokk nem valósult meg, mert reggel az aggregátor tönkre tette a hangtechnikát.

I Am Not A DJ! & MeryTek live act

- Dekoráció. Rengeteg ötletünk volt és van mindenféle színes és UV aktív partydekorációra, nagyrészt újrahasznált dolgokból, csupán az UV festéket kell megvenni hozzá. Ez alkalommal Valentina is hozott sok dekót a DJ pult köré, BongMaster épített egy Shiva-oltárt a pult elé, Frenchy egy világítós dzsungelt (inkább talán kertet) és egy napot csinált a tánctér fölé. A tenerifei bulikon általában nem fektetnek sok energiát a dekorációra, pedig elég sokat hozzátesz az élményhez.

Kifeszített háromszögek

Napocska

- Fireshow. Nagyon jól néz ki az éjszakai tűzshow, szerencsére majdnem mindegyik bulin szokott valaki tüzezni. Mi is tűzzsonglőrök vagyunk, a Flor De Fuego csapat tenerifei képviselői, de tök jó volt látni, hogy egy csomóan hoztak tüzes eszközöket, és használták is őket.

Tűzshow (fénykép: Daz)

Fireshow by Flor De Fuego (fénykép: Daz)

- Workshopok. Tudás-megosztás gyanánt próbáltunk pár workshopot csinálni, viszont ez most nem valósult meg, egy valaki visszalépett, nekünk meg nem volt elég energiánk a zsonglőr-workshopot megcsinálni, azaz mutatni pár alapmozdulatot a nálunk lévő tüzes és nem tüzes zsonglőr játékokkal.

- Freeshop. Csináltunk freeshopot, a Barcelonában látottak alapján, vagyis a számunkra felesleges, de még használható cuccainkat, ruhákat kitettük megosztásra. Spanyolországban nem nehéz rengeteg mindenféle cuccot begyűjteni, és vannak dolgok, amiknek mások örülnek, számunkra pedig felesleges. Innen bárki bármit elvihet és bármit hozhat. Pénz használata nélkül. Nemcsak nekünk vannak feéeséeges cuccaink, ezért a freeshop nem fogy el, csak változik.

- Kaja és pia. Csináltunk közösen egy bárt, ahol sört, rumot és kólát árultunk korrekt áron, ez volt az első számú bevételi forrásunk, amiből a partyt fenntartottuk. Kaját nagyjából naponta csinált valaki, szintén 'talált' alapanyagokból, és azt megosztottuk az ott lévőkkel, adománygyűjtő-dobozos megoldással. A buli végén még némi aprópénzt is szét tudtunk osztani a szervezők között.

- Technika. Ezzel a résszel még kissé bajban vagyunk. Szerencsére szombat estére kaptunk kölcsön egy komolyabb hangcuccot aggregátorostól, ezért csak napközbenre állt le a zene. Köszönet érte Ramzy barátunknak! A mostani Freekenden sok-sok ember hozott valami technikai dolgot, hosszabbítót, elosztót a bulihoz, és végül csak összeállt.

Chillout dóm (fénykép: Frenchy)

Elégedettek vagyunk az eredménnyel, bár idő, energia és segítő kezek híján sok elképzelésünket még nem tudtuk megcsinálni. Szombat éjszakára kb. 100 partyarc gyűlt össze és érezte jól magát. Már a buli után kitaláltuk, hogy lesz folytatás, méghozzá február elején, a születésnapunk alkalmából. És így is lett.

Arról, ami hiányzik

Először is szeretném elmondani, hogy ennek az írásnak a 90 %-a hetekkel ezelőtt született. Azóta megcsináltuk a második Freekendet, amely egyben Vízöntő születésnapi buli is volt, azaz Pálmesteré, az enyém és még jó néhány barátunké, otthon és Tenerifén egyaránt. Az egészet részben annak a “pótlására” akartuk létrehozni, amiről az alábbi írásban olvashattok. Hogy milyen eredménnyel, azt még most nem árulom el, de már készül a Freekend – Aquarius Birthday Edition beszámolója is. Addig is – kis késéssel – íme, mi járt a fejünkben Karácsony és Szilveszter környékén.

Akik olvassátok a blogot, mindnyájan láthatjátok, hogy nem unatkozunk itt Tenerifén és nincs okunk rá, hogy megbánjuk a döntést, hogy itt maradtunk és próbálunk hosszabb távra berendezkedni. De természetesen mindig vannak dolgok, amik hiányoznak. Például a tejföl és a majoránna. Karácsony estéjén gombapörköltet főztünk tésztával, és jó magyar hagyomány szerint pukkadásig faltuk magunkat. Finom lett, de valahogy mégsem volt az igazi – tejföl és majoránna nélkül.

Nyáron egy idő után hiányzott az eső is. Szeptemberben, az első esti félórás eső alatt vagy 10 percig kint álltam az udvaron és élveztem, hogy petyegnek az arcomra a vízcseppek. Szinte éreztem, ahogy körülöttem minden elkezd fellélegezni és iszik, iszik, iszik. Aztán a december eleji több mint egy hetes eső megtette a magáét – miután sok-sok órát töltöttem azzal, hogy a barlangból pislogtam kifelé és szuggeráltam az vízelvezető árkot, hogy meg ne teljen, mert ha mégis, akkor onnantól befelé fog folyni a víz– na, ezután megint élvezem, hogy egy félsivatagban lakom.

Talán furcsán hangzik, de hiányzik az a fajta nyüzsgés is, ami a nagyvárosi élettel jár. Tudjátok, az az alapból magasabb fordulatszámon pörgő élet: amikor a rengeteg egyszerre jelenlévő ember és lehetőség miatt sok helyen vagyunk, de mégis minden pillanatban másokkal, máshol is lehetnénk. Az az állandó vibrálás, ami persze hosszú távon az idegeimre ment és el akartam menekülni belőle. Viszont másfél éve folyamatosan kisvárosokban, vagy a környékükön élek, úgyhogy a múltkor már az is eszembe jutott, milyen jó lenne elmenni egy moziba!

És persze hiányoznak az emberek. Jó lenne már egy igazi hosszút beszélgetni Anyukámmal, meglátogatni a húgomat és az unokahúgomat, csatlakozni egy péntek esti buli előtti bemelegítő társasághoz.

Plusz Pálmester külön kérésére ide kell írnom még a pálinkát is, és persze igaza van :)

Mindezek a dolgok olyanok, amiket tudva vagy nem tudva, de bevállal az ember, amikor egy ki-tudja-meddig tartó utazásra indul, és csak homályos elképzelései vannak hol és milyen körülmények között fog kikötni.

Amire viszont nem számítottunk az az, hogy valami sokkal finomabb, sokkal kevésbé kézzelfogható dolgot fogunk mind a ketten Pálmesterrel hiányolni. Olyan kevéssé kézzelfoghatót, hogy csak Karácsony környékére sikerült összerakni, mi is az, ami nincs meg.

Mind a ketten úgy éltük meg a budapesti életet, hogy részei voltunk egy olyan közösségi hálónak, ami jóval messzebbre ért, mint bármelyikünk személyes jóbarátai. Voltak persze kitüntetett csomósodási pontok: Tabán, ArtKatakomba, baráti lakásokba beépült “fekete lyukak” nekem, Pálmesternek ugyanígy a saját helyei. Meg persze “nyáron” (értsd: Psyweekendtől Chillweekendig) megannyi party, ahol találkozunk és együtt élünk meg mélységeket és magasságokat, jó és rossz pillanatokat, és még a rosszak is megérték, csak azért, mert együtt voltunk, még ha nem is mindenki személyes jóbarát.

Ez a sok-sok ember, és a rajtuk keresztül létrejövő kapcsolatháló az, amit röviden csak úgy hívtam, hogy a Törzsem. Pálmester Otthonnak hívja, van aki a Családnak. Azt gondoltuk, hogy hasonló érdeklődési körű emberek között automatikusan kialakul ez a háló, ezért kerestük a goásokat mindenhol. Barcelonában nem sok sikerrel jártunk, sem Andalúziában, sem Gran Canarián. Nincsenek goákok, nincsenek partik, vagy ha igen, annyira a föld alatt, hogy nem jutott el hozzánk az információ. Mivel Tenerifére egy alternatív hostel projekttel kombinált tranceparty-ra jöttünk, biztosak voltunk benne, hogy itt csak idő kérdése és megtaláljuk az itteni Törzset.

Hát nem. Itt rendszeresen vannak partik – gyakorlatilag minden teliholdkor –, de ezek itt egész másról szólnak. Egy estés széthullás, pörgés reggel 8-ig, 9-ig, aztán mindenki megy a maga útjára, haza vagy a tengerpartra, és nagy többségük nem is találkozik a következő partiig. Persze vannak párfős baráti társaságok, akik együtt jönnek és mennek, de ennyi. Kicsit az volt az érzésünk, mikor az első Freekendet szerveztük, hogy a többség nem is érti, minek tart egy parti egész hétvégén. De azért persze nem adjuk fel, próbálkozunk, mert hát pont erről szól nekem, nekünk pitypangmagnak lenni – szállni a világban, és ahol lehet, újabb-pitypangkolóniákat létrehozni...

design: Juhász-Nyárádi Anikó

Csak hogy egyértelmű legyen, ezt most abszolút nem panaszkodásból akartam leírni. Sokkal inkább azért, hogy Ti, akik ezt olvassátok, akik részei vagytok annak a közösségnek, amit magunk mögött hagytunk, a következő találkozáskor úgy nézzetek egymásra, hogy valami nagyon különleges, nagyon egyedi dolognak vagytok a részesei. Nem állítom, hogy sehol máshol nem létezik az a fajta goás közösség, mert hiszen csak Spanyolország különböző részein próbáltuk megtalálni, egy csomó országról mit sem tudhatok. De az biztos, hogy nem elég csak a zene és csak a partyk ahhoz, hogy ez létrejöjjön. Rengeteget gondolkoztunk rajta, mi az a plusz, ami még hiányzik. Talán a közös munka, talán az az érzés, hogy egymásra vagyunk utalva, mert együtt olyan dolgokat tudunk létrehozni, amit külön-külön képtelenek lennénk. De az is lehet, hogy egy olyan dolognak voltunk Magyarországon részesei, ami egyedülálló és csak ott és akkor történt meg. Nem tudom. De azt tudom, hogy amikor honvágyam van, akkor nem a Duna-part és a Parlament jelenik meg a fejemben, sem a Keleti-pályaudvar, sem a Budai Vár. Hanem három dimenzióban furcsán tekeredő lyukacsos anyagok és a Tabánban a fűre terített takarók. És persze arcok, mosolyok, és féléjszakás, meghitt és őrült beszélgetések.

És köszönöm, köszönjük mindannyiótoknak hogy voltatok és vagytok és még mindig ébren tartjátok a lángot. Találkozó legkésőbb idén nyáron :)