2013. január 21., hétfő

Torremolinos dióhéjban: november 25. – január 14.


FÖLD

Placa Andalucia: a fekete lyuk, ahonnan nem lehet elszabadulni; fehér fényű kandeláberek; a szökőkút, ahova Pálmester beleejtette a hosszú botot és amibe Smiley beleöntötte a maradék mosogatószert; táncoló fényei a plafonon; éjfélkor lekapcsolják a világítást; a Növények feletti lámpa a balkonon, ami az egész térről látszik, mint valami világítótorony; a parkolófeljárat a tükrös háttérrel, ami előtt gyakorolni lehet; El Bar, Viking Bar, Mercadona.

Plaza Andalucia, a szökőkút a nappali ablakából
fotó: Muppa van der Seraph
A tengerpartra levezető lépcsők: a piros, ahol kalapoztunk az ördögbotokkal, amíg el nem zavartak a rendőrök; amikor sírva fakadtam, hogy sose lesz meg a pénz a jegyre Kanárira, akkor az étteremből kijött egy néni, a kezembe nyomott egy tízeuróst és két tócsnit kenyérrel; a szőke eladólány a festményboltban; a tangóharmonikás kolléga és felesleges tárgyak boltsora;
és a fekete-fehér, ahol egyedül, kettesben és négyesben néztük a tengert, gyakoroltuk a nyakbaülést, ahova meditálni jártam, és ahol utolsó este végül tüzeztünk egyet az egész csapattal; fent a kapunál a foglaltház udvarán a hatalmas fa, és lent az ivóvizes csap a sétányon, és mellette a sziklafal, hogy lásd, milyen szép volt ez part, mielőtt ráépült az ostoba műanyag nyaralóváros.

Az adománygyűjtő dobozok: a zöldséges, a pékség a pueblóban, a tengerparti hosszú sötét utca, a körforgalom, a pitás pékség; a belvárosban nem kukázunk; nem azt mondtad, hogy a belvárosban nem kukázunk?! jólvan, csak belenéztem; a lépcső mellett, a fenti nagy útnál, nézd már, itt is egy zacskó kaja.

A hegyek: amelyikre felmásztunk: sziklák, az ott nem oregánó? itt egy barlang, ez csak ekkora? be akarok menni a legvégéig, akkor is, ha para; a süvöltő szél az adótornyok között; a látóhatáron a négy kis fekete dudor: Afrika; sötétedéskor lefelé a meredek, laza kövekkel teli ösvényen, vízelvezető csövön át az autópálya alatt és busszal haza.
És amelyiket nem, pedig a hármas csúcs minden reggel hívogatott a balkon ablakán keresztül a város felett. Nem baj, majd legközelebb.

VÍZ

A tengerpart: a sétány, ahova végül is leköltöztünk játszani, mert ott nem érdekelte a rendőröket; a feka napszemüvegárus a szivárványszínű műpánktaréj a fején; a pálmaliget, ahol a fákhoz egyesével ki van húzva az öntözőcső; az a pont a strandon, ahová a legtovább süt a nap, amit természetesen általában befoglaltak a horgászok; és a gyönyörű sziklafal, alatta a böhöm nagy Hotel Meliával, ahol Pálmester az ötven eurót találta; a mufurc fejű téli turisták, akik nemhogy 20 centet sajnáltak tőlünk, de gyakran még a mosolyt is; az égből hullott húszeurós.

A tenger: a szelíd hullámok, az alig észrevehető dagály és apály, a nagy hajók, amik Afrika felé úsztak, és a repülők, amik a tenger felől közelítettek rá a malagai reptérre, kivéve azt a két éjszakát, amikor megváltoztatták a Mátrixot, és ugyanott visszafelé szálltak; a rengeteg kagyló a homokban; éttermek, sirályok, macskák.

Tengerpart, Torremolinos
fotó forrása


LEVEGŐ

A finnek: káoszmágia-generátor csúcsra járatva; köszönjük, hogy itt lehetünk, mi köszönjük, hogy itt vagytok; füstgomoly és Steinburg sör, a nappaliban a kanapé, ahol Tuula elbúcsúzott ettől a dimenziótól, és azóta a lakás őrzőszelleme; lencseleves, sült krumpli, sajttál és moslékos melegszendvics; az én szobám, vagyis a mi szobánk, vagyis a te szobád, ami Muppa és Tiia szobája volt, szóval a MI szobánk; már megint elmosogattatok?! Kinél van a kulcs? Nem mehettek el innen, bezárunk, amíg le nem késitek a gépet; viszlát Transitionon márciusban.

Világvége: meditáció a sztúpánál Benalmadenában; igyunk valahol valamit, nem megyünk föl inkább a hegyre? dehogynem, menjünk. Hegyi túra: lásd feljebb; este busszal haza, előtte kukakörtúra, találtam cigit, mi?! Három karton francia Marlborot; megjöttünk, buli van, éjszakai randevú a dalai lámával, hajnali zakatolás, mikor alszom már el végre, legyen már vége a világnak! Vége.

Karácsony: közös vacsora az El Bar-ban, rántott karfiol, krumplisaláta, garnélarák, finn különlegességek, cékla, sangria, gyümölcsös pite, este glögi, védelmező varázsigék a Kalevalából finnül és beatbox-megőrülés a nappaliban; Laura nevetésére alszom el.





Szilveszter: Benalmadena, 8-kor fellépés a Yano's-ban, Mojito longdrink; 10-kor fellépés a Reflában, sangria, menjetek körbe a kalappal, mert a vendégek szeretnének még pénzt adni nektek, és meg vagytok hívva holnapra vacsorázni; utolsó busszal vissza Torremolinosba, melegbárok terasza, hát itt nincs senki, éjfélkor tűzshow a Placa Andalucián; pezsgő, szőlő, sangria; Hyva uutta vuotta! Feliz ano nuevo!



TŰZ

Minden nap: Kontakt bot, legyező, van este egy fellépésünk, benne vagytok, persze; lesz videokamera, kettő is; Smiley dobol, videovágás; zeneválasztás, Mitsoura, Games in Trance, Samirnak van hangcucca, zenére lépünk fel; gyakorlás a tengerparton, dugóhúzó, háton forgatás, a nyakadban ülve akarom forgatni a botot, 30 másodpercre sikerült! Töltsük fel a videókat a Youtube-ra, van internet, nincs internet, Veerának van, Japának van, fent van a videó! Utolsó közös játék a lépcsőkön, Aria tüzes esernyővel. Nyáron jöttök fellépni Finnországba? És ti Magyarországra?


2013. január 13., vasárnap

Good-bye and thanks for all the fish

To our dear Finnish friends,

I just want to put it here as well as saying many times, how happy I am that we've met, how much I thank for all the help, the company, the drinks, the smoke and the fire, the space and the time, and the love and learning that we've shared. It was an amazing, healing and upshaking two month for me, besides having a lot of fun and a lot of work at the same time. When I say "work", I don't mean doing the dishes, that is up to you, now ;) I mean creating fireart, and marketing, and promotion and whatnot. for example, these last two videos I post below.

Should we just meet at Transition Festival in March? Insallah, let's see you there

Big-big hugs for you,
Virginia

And the videos:


New Year's Eve at Refla:
 

 
Best of Costa del Sol: