Rövid beszámoló Pálmestertől

Egy hónapja érkeztünk Spanyolországba, az első 8 napot Sitgesben töltöttük, ahol korábban éltünk. Sok dolog változott azóta, mióta utoljára ott jártunk. A régi foglalt házunkban laktak elég sokan, de sikerült 4 éjszakát ott tölteni. Majdnem egy hónapig tartott az út Sitgestől Malagáig, elég nehezen ment a stoppolás, sokszor volt rossz idő (szél és eső), ezért sokszor kellett egy helyben maradni. Többször vettük igénybe a busz nevű fizetős szolgáltatást, ami itt kb. fele annyiba kerül, mint a vonat. Zaragozában találtunk egy befoglalható házat, hatalmas kerttel és úszómedencével az udvaron. Csak két éjszakát töltöttünk itt, nem akartunk annyira északon maradni télre, délen sokkal jobb az idő. Furcsa, de megnyugtató érzés megtalálni és feléleszteni (minimálisan kitakarítani, berendezni) egy lakóhelyet, ami akár egy otthon is lehetne. Legalábbis egy időre. Sokat gondolkoztam az 'otthon' fogalmán, hogy számomra ez mit is jelent. Nem csupán egy lakhely, kellenek hozzá a közelben pozitív emberek, jóbarátok, elvtársak, akikkel megoszthatjuk élményeinket, gondolatainkat. Nem lesz egyszerű otthont találni... De tudom, hogy az enyém nem valamelyik nagyvárosban van, hanem valahol közelebb a természethez. Talán egy ökofarmon vagy egy elhagyott tanyán.

Első napon Malagában találkoztunk finn tűzzsonglőrökkel, voltunk náluk Benálmadenában pár napig. Belecsöppentünk egy kétnapos házibuliba, és voltunk két bárnál tüzezni Fuengirolában. Úgy néz ki, benne vagyunk a tűzzsonglőr csapatunkban, és lesz a közeljövőben pár fellépésünk együtt. Napközben játszottunk két alkalommal Malagában virágbotokkal, meg egyszer Benálmadenában is. Úgy tűnik, a kisebb helyeken jobban lehet keresni, kevesebb a látványosság, és Malaga tele van mindenféle utcaművésszel. Ott már nem túl nagy látványosság a virágbot. Most épp egy foglalt házban alszunk pár éjszakát Malagában, pankokkal és két pozitív litván lánnyal. Keressük az ideiglenes helyünket, amíg összeszedjük a pénzt pl. hajóra, ami átteleportál minket Kanárira.

Útközben kevesebbet tudtam netezni, mint gondoltam, de most már Malagából gyakrabban tudok írni. Ezúton is köszönöm laptopot Gerinek, Kálmánnak és Timinek.

Az ibériai rainbow-t, itt Malaga környékén lekéstük. Remélem, a Kanári-szigeteken eljutunk a télen az egyikre.