Amiről nem akarok írni

Nem akarok írni például arról, hogy mennyire hideg tud lenni az idő Spanyolországban, még ha konkrétan nem is fagy. Főleg ha még esik is, ami ősszel állítólag elég gyakran előfordul. Már tavaly télen is megszenvedtem ezt az időjárást, pedig akkor egy luxusokupában laktam, ahol voltak ajtók és ablakok, volt áram és lehetett főzni. Akkor is rengeteget fázott a lábam, pedig 2-3 réteg ruha volt rajtam, és akkor is ugyanígy fájtak az ujjaim a hidegtől, mint most. Most ugyanebben az időben utazom, sátorral és tábortűzrakással – na, ez az egyik, amiről nem akarok írni.

Nem akarok írni arról sem, hogy hogy nézett ki az első olyan ház, amit mi magunk foglaltunk, magunknak, még ha csak két éjszakára is. Nem akarom leírni, hogy se ajtó, se ablak, nem akarok írni az összefirkált falakról, a külső „szoba” beázó plafonjáról és a padlót borító, földdel elegy szemétről sem. A nagy, fallal körülkerített kertről szívesen írnék, mert csak egy rendes kaput kellene neki csinálni, rá egy lakat, és onnantól kezdve már a „miénk” lenne, ha maradtunk volna Zaragozában. A kertben álló pálmafáról meg mandulafáról pláne szívesen írnék, és az úszómedencét is megemlíteném futólag, persze anélkül, hogy szóba hoznám az összegyűlt esővízben csendben rothadó szemetet. A kandallóról is szívesen írnék, mert nagyon jól szelelt, fantasztikus érzés volt ülni előtte, nézni a benne lobogó tüzet és érezni a belőle áradó hőséget. Azért volt különösen jó érzés, mert odakint kábé 100 km/órás szélrohamok lengették a fent említett pálmafa ágait, és néha leverték a téglát, ami az ablakra aggatott piszkos takarót tartotta a helyén. Ez utóbbiakról természetesen szintén nem szeretnék írni.

Amiről végleg nem szeretnék írni, az a stoppolás, ami olyan „sikeresen” megy, hogy másfél hét alatt haladtunk kábé 200 kilométert, és épp ma este költöttük el 8 cent híján az összes pénzünket arra, hogy 1. a hegytetőn lévő, iszonyatosan szeles La Muela falucskából lejussunk Catalayudba; 2. Catalayudból, ami a hegyek között van, ugyanolyan hideg és még az eső is esik, eljussunk Guadalajarába, amiről tudjuk, hogy a lapályon van, de hogy esik-e vagy sem, arról egyelőre fogalmunk sincs.

Ezt épp Catalayud buszállomásának fűtetlen várótermében írom, bár nem szeretnék sem itt lenni, sem ilyeneket írni. Ja, és persze itt nincsen Internet, úgyhogy mire ezt az írást olvassátok, addigra már régen máshol és más körülmények között leszek, legalábbis nagyon remélem. Amiről nagyon szeretnék írni, de most nem fogok.

UPDATE: Másnap Guadalajarából, a könyvtárból. Itt már nem esett tegnap este, és ma kerestünk 12 eurót :)