Partibeszámoló: Freekend -- Aquarius Birthday Edition

Bulvárhír a Bergennygóc Krónikák februári ki(fak)adásából:

Rendőrök próbálták leállítani egy magyar lány és barátai születésnapi buliját, mert túl sok barátja van.

Szombat délután a Guardia Civil (az egyik spanyol rendőri szervezet) emberei állították le egy magyar lány és néhány barátja születésnapi buliját. A vendégek péntek este óta mulattak a helyszínen, ami egy teljesen lakatlan völgyben került megrendezésre Tenerife déli reptere és az autópálya között. A szombat délután másodszor kiérkező rendőrök elismerték, hogy a hangos zene nem zavart senkit, mégis ragaszodtak nem csak a zene lekapcsolásához, hanem ahhoz is, hogy valamennyi résztvevőnek el kell hagynia a helyszínt. Mindezt annak ellenére, hogy a bulin semmiféle kereskedelmi tevékenység nem folyt, és a résztvevők azt is bevállalták, hogy lebontják sátraikat, mivel a helyszínen állítólag nem volt szabad kempingezni. Az sem érdekelte a rendőröket, hogy a jelenlévők többsége elismerte, hogy több alkoholt fogyasztott, mint amennyivel még engedélyezett vezetni. A rendőrség végső érve az volt, hogy nem tartózkodhat 20-nál több ember egy helyen engedély nélkül, és ismételten felszólítottak mindenkit a lakatlan mezőről való távozásra.

És a történet nem hivatalos vége:

Mivel több barátunk is megadta a rendőröknek az adatait, nem akartuk kockáztatni, hogy pénzbírságot varrjanak a nyakukba. Ezért aztán másfél hét teljes szívvel végzett takarító, tereprendező és dekoráló munkáját hátrahagyva kocsira pakoltuk a hangtechnikát, és mindannyian átvándoroltunk egy másik helyszínre: abba a befoglalt farmházba, ahol az első négy hónapban laktunk Tenerifén, és ahonnan az akkori “rezidens” házfoglalótól nem a legszívélyesebb viszonyban váltunk el. Azóta ezt az illetőt kirúgták, a helyébe érkező új lakók pedig befogadták a partit. Úgyhogy végül is mégis volt értelme annak a sok munkának, amit annak idején a hely rendbetételébe és szépítésébe fektettünk: bár jóval kopottabb és megviseltebb formában, de mégis abban a térben buliztunk, amit egyszer mi alakítottunk ki. És bár több embertől hallottuk, hogy 2-3 kilométerre is elhallatszott a buli, úgyhogy tuti a két közeli település lakói is hallgattak minket (Pálmester dark szettje alatt még a föld is rezonált), 24 órán keresztül se híre, se hamva nem volt a rendőrségnek.

Pedig én szombat este a költözés után annyira kiakadtam, hogy mindent elfogadtam, amivel csak megkínáltak, aminek következtében az éjszaka nagyobbik részét félig a Szíriusz bolygón, félig pedig egy posztapokaliptikus mozifilmben töltöttem, és minden szembejövőnek elmondtam, hogy ha megint kijönnek a rendőrök, ez az én és csakis az én születésnapi bulim, és ha bevisznek a születésnapomon az sem érdekel, legalább egy életre emlékezni fogok rá. De úgy tűnik, ENNYIRE nem voltak kíváncsiak rám ;)

A tanulságok:

1. Az itteni hatóságok még nincsenek hozzászokva a két éjszakás illegál bulikhoz, szükségük van még egy kis edzésre, amíg tudomásul veszik, hogy nem csak egy éjszakát akarunk együtt tölteni. De nem adjuk fel :)

2. Az egyik előző írásban elmondtuk, hogy mennyire hiányzik nekünk az a fajta buliközönség, aki nem csak egy estére szeretné szétcsapni magát, hanem egy közösségi élményt szeretne megélni. Ezen a bulin viszont megkaptuk a pozitív megerősítést, hogy mégiscsak vannak, akik szívesen megélnek velünk hasonló élményeket. Hiszen máskülönben nem lettek volna hajlandóak egy nap után minden cuccukat összepakolni és gyalogolni egy órát. Sőt, az utolsó 300 méteren még a hangtechnikát is segíteniük kellett lecipelni – és jöttek és buliztak és táncoltak és végül megköszönték!

Úgyhogy megint fényesen beigazolódott az a feltevésünk, hogy egy buli mindenkinek többet ad, ha valamilyen módon tud tenni a buli működtetéséért.

3. Ha komolyan gondoljuk, igenis lehet egy kisebb bulit teljesen nonkommerciális módon működtetni! Ha jól emlékszem, 120 sörrel indítottuk a közös sörmegosztó hűtőt, és délelőtt még mindig volt egy pár sör a hűtőben, mire elindult a második sörbeszerző kommandó. Igaz, nem nagyon láttunk az éjszaka szaladgálva ordítozó atomrészeg embereket a tánctéren, de nekem őszintén szólva nem is hiányoztak. Fantasztikus érzés volt viszont, hogy nem kell feszülni a büfén, nem kell aggódni a pénz miatt, mert amit rászántunk a bulira, azt kiadtuk és kész. És fantasztikus volt azt megérni, hogy a bulizók megkeresnek és kérdezgetik, hol tudnak fizetni a sörért, amit megittak, vagy egyszerűen csak a pénzt nyomnak a kezünkbe, és megköszönik, hogy támogathatják a bulit! Úgyhogy legközelebb egy jól látható helyre tesszük az adománygyűjtő dobozt, és akkor valószínűleg a sör- és italmegosztó hűtőszekrényt is több itallal fogjuk tudni feltölteni. De azért így sem szomjaztunk :)

4. A személyes tanulság: újra megéltem azt, hogy ha egyszer buli van, akkor buli van, nem másnap, nem reggel, nem érdemes várni, hogy majd más lesz a zene, vagy a társaság, vagy a kedvem, vagy akármi. Mert nem biztos semmi, csak a jelen pillanat, és azt kell kiélvezni csordultig, mert bármikor vége lehet. Ezt már gyakorlom régóta, gyakorlatilag már az első buli óta, amire Tenerifére érkeztünk, de még mindig van hova fejlődni. Ezért van például, hogy nem nagyon készültek fényképek, legalábbis olyanok nem, amik közel jutnának ahhoz, hogy visszaadják az élményt. Például a Chillout Barlangban egy sem készült, úgyhogy ezt a különleges helyet nem tudom megmutatni :(

Azért van néhány kép, mutatóba:

Egy héttel korábban már készülnek a tengeralatti UV-lények

Épül a chilldóm és a dj-pult

Dj-pult éjszaka

DJ Fánit megtámadja az UV-polip

Mögöttem a Chillbarlangok bejárata

Még egy világvége utáni tánctér

De ők még a világvége után is nyomják a zenét

Fáni a Labirintus közepén

Manófalva a hegyek között

Újra a farmház nappalijában, hétfő délutáni Rainbow Chill

Persze, hogy az utolsó takarítós fuvar közben mi is megszívtuk a köves utat

És a lezárás: a parti után még hazavittük a farmházon ragadt kábé 20 fős Rainbow Karavánt, akik két napig állomásoztak nálunk a barrancóban, mielőtt továbbmentek volna La Gómerára. Hátrahagytak a Nyúlüregben két hátizsákot, egy török srácot és egy csomó kreatív energiát: volt és van nálunk azóta didgeridoo-workshop, ékszerkészítés a “kempingben”, készülünk az agyagozásra és a gyertyamártásra. Az egykori partihelyszín Chillout-barlangját pedig néhány szőnyeggel és párnával berendezve hagytuk ott, a freeshop-pal együtt. Úgyhogy ha repülővel érkeztek Tenerife South-ra, és van kedvetek felfedezőútra indulni a környező barrancóban, csak bátran kukkantsatok be minden utatokba eső barlangba!

The Rabbit Hole - A Nyúlüreg

Már régóta készülök megírni ezt a bejegyzést a Bergennygóc főhadiszállásról, azaz a mostani otthonunkról. Lassan, de folyamatosan szépítjük és építjük a mi kis “kolóniánkat”, ami összesen 8 darab, ember által készített barlangból áll – ebből kettőt csak nagyobb munkával lehet majd használatba venni. 2013 júniusában találtuk ezt a helyet, és akkor már el szerettünk volna költözni a Rudy-farmról, hogy a saját projekteinkre tudjunk több energiát fordítani. Egyik korábbi bejegyzésben láthattok pár fényképet a helyről, abban az állapotban, amelyben találtuk. Keletkezésükről nem sokat sikerült kideríteni, szerintem 100-200 évesek lehetnek, régi lakóbarlangok és víztároló tartályok lehettek.

A Rabbit Hole, vagyis a Nyúlüreg (beleértve mindegyik barlangot) Tenerife déli részén található, nem messze a tengertől, San Isidro és El Médano települések között, egy barranco-ban. A barranco egy víz által kimosott völgy, olyasmi, mint a kanyon, csak szűkebb és kisebb. Nevét onnan is kapta, hogy első éjszaka, amikor ott aludtunk, a barlangban megjelent egy nyúl, mert valószínűleg előttünk ő is a barlangban lakott az egyik nyúlüregben. 2013 július elején költöztünk ide, olyan elképzelésekkel, hogy nem csak magunknak alakítjuk ki lakóhellyé, hanem egy közösségi helyet csinálunk belőle, ahol többen is elférnek. Az építési munkák nagyon lassan haladnak, de nem csak a lyukainkkal foglalkoztunk, hanem csináltunk pár bulit is, sőt túráztunk is a szigeten, amikor jó idő volt. Amióta itt lakunk, senki sem jött megkérdezni, hogy miért vagyunk itt, meg mit csinálunk, pedig a két legnagyobb barlang és a nappali-konyhakert igencsak látszik a barranco tetején lévő műútról. A terület valószínűleg a Tenerife South repülőtér biztonsági övezetében van.

Első beköltöző vendégünk Fáni volt, aki 2014 január 17-én érkezett meg hozzánk. Ezt követően szinte áradatként érkeztek mindenféle manók, lények, elfek, humanoid létformák – néhányan maradtak jelen pillanatig, sokan viszont csak napokig vendégeskedtek nálunk. A legtöbben a Freekend – Aquarius Birthday party után voltak nálunk, amikor is a buliról elindulásban lévő, kb. 20 tagból álló utazó rainbow family-t invitáltuk meg pár napra. Jelen pillanatban heten vagyunk, mint a gonosz vérnyulak, és mindenki magyar. Volt egy német és egy török-görög tagja is a közösségünknek.

Rengeteg elképzelésünk van még a továbbiakban, vannak 5 és 10 éves építési terveink is. Most már mint közösség működünk és többé-kevésbé segítjük egymást a saját személyes helyének kialakításában és legtöbbször egyéb dolgokban is. A közös feladatokat, mint a kajaszerzés, vízhordás, fahordás, fadarabolás, vacsorakészítés, stb. szintén megosztuk, így mindannyiunknak könnyebb az élete, nem mintha amúgy lenne okunk panaszra :) Idén nyárra Frenchyvel megyünk vissza Magyarországra, de valószínűleg marad majd itt valaki, hogy felügyelje és élvezze a barlangokat.

#3 és #5 barlangok, megtalálási állapot

Az udvarunk, 2014 januárjában

Szivárvány

Az udvarunk, 2014 március

Az udvarunk, 2014 március

#1 barlang, itt lakok Frenchyvel

A kemping övezet

Az udvarunk az #1 és #2 barlangok előtt, 2014 március

#3 barlang, buli, 2014 március

#3 barlang, buli, 2014 március

Az udvar és a barranco, 2014 március

Az udvar, 2014 március

Az udvar a tetőteraszról, 2014 március

#4 és #6 barlangok, 2014 március

Barlangavató buli, 2013 augusztus

Az új kőkanapé és az új tűzhely, 2013 szeptember

#1 és #2 barlang az épülő kőfallal

#2 barlang még takarítás előtt, most ez a raktár

Az udvarunk, 2013 szeptember

#2 barlang, padlóépítés közben, 2013 november

Készül a karácsony esti vacsora, 2013 december

További fényképeket láthattok a Nyúlüregről Facebookon.

Freekend Party

Flyer

    

A második saját szervezésű partynk Tenerifén. Az első után úgy gondoltuk, kicsit összeszedettebben csinálunk egy két éjszakás, egész hétvégés partyt, olyasmit, amihez hozzászoktunk Magyarországon. Tudomásom szerint ez volt a második, egész hétvégés pszichedelikus party Tenerifén (az első a Fractal Memories volt). Az első Freekend 2013 október 11-12-én valósult meg, El Frailén, ahol az első bulinkat is tartottuk – természetesen ez is illegális volt.

 

A tánctér napközben

A DJ pult éjszaka, UV fényben, BongMasterrel

A Freekend (~ free weekend) nevet választottuk Daz barátunk javaslatára, ami tükrözi, hogy mindenképp ingyenesre szeretnénk csinálni a továbbiakban is, szabadtéren, több segítő közös elképzelése szerint. A következő, számunkra fontos dolgokból állt össze az első Freekend:

- Közösség. Szeretnénk az alkotók és szervezők táborát nyitottnak hagyni, hogy bárki (akinek szimpatikus elképzelései vannak) ötlete teret kapjon, és bárki tudjon segíteni az építkezésben vagy a lebonyolításban. Remélem, ki fog majd alakulni egyfajta Freekend-közönség is, akik az eldugott helyek ellenére is eljönnek majd a bulikra, és sok-sok pozitív energiát hoznak magukkal.

- Helyszín. Fontos, hogy valami szép és eldugott helyet találjunk, ahol a szabad ég alatt lehet tombolni. Messze legyen a civilizációtól, ne zavarjunk a bulival senkit, de mégis el lehessen jutni oda kocsival. El Frailén elég rossz volt a földút. Fontos az is, hogy kényelmes legyen és védett, ezért építettünk a DJ pult és a tánctér fölé egy struktúrát, amire egy ponyvát raktunk fel, ez véd a napfény ellen és valamennyire az eső ellen is, de az szerencsére nem volt. Csináltunk egy chillout dómot is, ami egy félgömb alakú szerkezet, fehér anyagokkal lefedve, belül szőnyegekkel, párnákkal és kisasztalokkal. A struktúrák anyagai teljes egészében újrahasznosított dolgok. Ez egy kényelmes beülős vagy bealvós zug, ami többnyire szélvédett és napvédett, az idő nagy részében csoportos beszélgetések helye.

A chillout dóm (fénykép: Francesca)

A chillout dóm éjszaka

- Zene. Szeretnénk változatosak lenni, és a nekünk tetsző zenéket hallgatni, ezért igyekszünk a DJ-ket megválogatni, mivel mi is át kívánjuk tombolni az egész hétvégét. Spanyol bulikon hallottunk egy csomó olyan zenét is, ami ugyan hangos meg gyors, de nem igazán tudunk azonosulni velük. Péntek estére reggae és dub témákat gondoltunk, szombat estére pedig csapatást, psytrance-t, goatrance-t, dark psytrance-t, reggelre pedig progressive psytrance-t. Azt terveztük, hogy a zene megállás nélkül megy majd péntek estétől vasárnap délig, szombat napközben chillout és balkán muzsikákkal, de ez a blokk nem valósult meg, mert reggel az aggregátor tönkre tette a hangtechnikát.

I Am Not A DJ! & MeryTek live act

- Dekoráció. Rengeteg ötletünk volt és van mindenféle színes és UV aktív partydekorációra, nagyrészt újrahasznált dolgokból, csupán az UV festéket kell megvenni hozzá. Ez alkalommal Valentina is hozott sok dekót a DJ pult köré, BongMaster épített egy Shiva-oltárt a pult elé, Frenchy egy világítós dzsungelt (inkább talán kertet) és egy napot csinált a tánctér fölé. A tenerifei bulikon általában nem fektetnek sok energiát a dekorációra, pedig elég sokat hozzátesz az élményhez.

Kifeszített háromszögek

Napocska

- Fireshow. Nagyon jól néz ki az éjszakai tűzshow, szerencsére majdnem mindegyik bulin szokott valaki tüzezni. Mi is tűzzsonglőrök vagyunk, a Flor De Fuego csapat tenerifei képviselői, de tök jó volt látni, hogy egy csomóan hoztak tüzes eszközöket, és használták is őket.

Tűzshow (fénykép: Daz)

Fireshow by Flor De Fuego (fénykép: Daz)

- Workshopok. Tudás-megosztás gyanánt próbáltunk pár workshopot csinálni, viszont ez most nem valósult meg, egy valaki visszalépett, nekünk meg nem volt elég energiánk a zsonglőr-workshopot megcsinálni, azaz mutatni pár alapmozdulatot a nálunk lévő tüzes és nem tüzes zsonglőr játékokkal.

- Freeshop. Csináltunk freeshopot, a Barcelonában látottak alapján, vagyis a számunkra felesleges, de még használható cuccainkat, ruhákat kitettük megosztásra. Spanyolországban nem nehéz rengeteg mindenféle cuccot begyűjteni, és vannak dolgok, amiknek mások örülnek, számunkra pedig felesleges. Innen bárki bármit elvihet és bármit hozhat. Pénz használata nélkül. Nemcsak nekünk vannak feéeséeges cuccaink, ezért a freeshop nem fogy el, csak változik.

- Kaja és pia. Csináltunk közösen egy bárt, ahol sört, rumot és kólát árultunk korrekt áron, ez volt az első számú bevételi forrásunk, amiből a partyt fenntartottuk. Kaját nagyjából naponta csinált valaki, szintén 'talált' alapanyagokból, és azt megosztottuk az ott lévőkkel, adománygyűjtő-dobozos megoldással. A buli végén még némi aprópénzt is szét tudtunk osztani a szervezők között.

- Technika. Ezzel a résszel még kissé bajban vagyunk. Szerencsére szombat estére kaptunk kölcsön egy komolyabb hangcuccot aggregátorostól, ezért csak napközbenre állt le a zene. Köszönet érte Ramzy barátunknak! A mostani Freekenden sok-sok ember hozott valami technikai dolgot, hosszabbítót, elosztót a bulihoz, és végül csak összeállt.

Chillout dóm (fénykép: Frenchy)

Elégedettek vagyunk az eredménnyel, bár idő, energia és segítő kezek híján sok elképzelésünket még nem tudtuk megcsinálni. Szombat éjszakára kb. 100 partyarc gyűlt össze és érezte jól magát. Már a buli után kitaláltuk, hogy lesz folytatás, méghozzá február elején, a születésnapunk alkalmából. És így is lett.

Arról, ami hiányzik

Először is szeretném elmondani, hogy ennek az írásnak a 90 %-a hetekkel ezelőtt született. Azóta megcsináltuk a második Freekendet, amely egyben Vízöntő születésnapi buli is volt, azaz Pálmesteré, az enyém és még jó néhány barátunké, otthon és Tenerifén egyaránt. Az egészet részben annak a “pótlására” akartuk létrehozni, amiről az alábbi írásban olvashattok. Hogy milyen eredménnyel, azt még most nem árulom el, de már készül a Freekend – Aquarius Birthday Edition beszámolója is. Addig is – kis késéssel – íme, mi járt a fejünkben Karácsony és Szilveszter környékén.

Akik olvassátok a blogot, mindnyájan láthatjátok, hogy nem unatkozunk itt Tenerifén és nincs okunk rá, hogy megbánjuk a döntést, hogy itt maradtunk és próbálunk hosszabb távra berendezkedni. De természetesen mindig vannak dolgok, amik hiányoznak. Például a tejföl és a majoránna. Karácsony estéjén gombapörköltet főztünk tésztával, és jó magyar hagyomány szerint pukkadásig faltuk magunkat. Finom lett, de valahogy mégsem volt az igazi – tejföl és majoránna nélkül.

Nyáron egy idő után hiányzott az eső is. Szeptemberben, az első esti félórás eső alatt vagy 10 percig kint álltam az udvaron és élveztem, hogy petyegnek az arcomra a vízcseppek. Szinte éreztem, ahogy körülöttem minden elkezd fellélegezni és iszik, iszik, iszik. Aztán a december eleji több mint egy hetes eső megtette a magáét – miután sok-sok órát töltöttem azzal, hogy a barlangból pislogtam kifelé és szuggeráltam az vízelvezető árkot, hogy meg ne teljen, mert ha mégis, akkor onnantól befelé fog folyni a víz– na, ezután megint élvezem, hogy egy félsivatagban lakom.

Talán furcsán hangzik, de hiányzik az a fajta nyüzsgés is, ami a nagyvárosi élettel jár. Tudjátok, az az alapból magasabb fordulatszámon pörgő élet: amikor a rengeteg egyszerre jelenlévő ember és lehetőség miatt sok helyen vagyunk, de mégis minden pillanatban másokkal, máshol is lehetnénk. Az az állandó vibrálás, ami persze hosszú távon az idegeimre ment és el akartam menekülni belőle. Viszont másfél éve folyamatosan kisvárosokban, vagy a környékükön élek, úgyhogy a múltkor már az is eszembe jutott, milyen jó lenne elmenni egy moziba!

És persze hiányoznak az emberek. Jó lenne már egy igazi hosszút beszélgetni Anyukámmal, meglátogatni a húgomat és az unokahúgomat, csatlakozni egy péntek esti buli előtti bemelegítő társasághoz.

Plusz Pálmester külön kérésére ide kell írnom még a pálinkát is, és persze igaza van :)

Mindezek a dolgok olyanok, amiket tudva vagy nem tudva, de bevállal az ember, amikor egy ki-tudja-meddig tartó utazásra indul, és csak homályos elképzelései vannak hol és milyen körülmények között fog kikötni.

Amire viszont nem számítottunk az az, hogy valami sokkal finomabb, sokkal kevésbé kézzelfogható dolgot fogunk mind a ketten Pálmesterrel hiányolni. Olyan kevéssé kézzelfoghatót, hogy csak Karácsony környékére sikerült összerakni, mi is az, ami nincs meg.

Mind a ketten úgy éltük meg a budapesti életet, hogy részei voltunk egy olyan közösségi hálónak, ami jóval messzebbre ért, mint bármelyikünk személyes jóbarátai. Voltak persze kitüntetett csomósodási pontok: Tabán, ArtKatakomba, baráti lakásokba beépült “fekete lyukak” nekem, Pálmesternek ugyanígy a saját helyei. Meg persze “nyáron” (értsd: Psyweekendtől Chillweekendig) megannyi party, ahol találkozunk és együtt élünk meg mélységeket és magasságokat, jó és rossz pillanatokat, és még a rosszak is megérték, csak azért, mert együtt voltunk, még ha nem is mindenki személyes jóbarát.

Ez a sok-sok ember, és a rajtuk keresztül létrejövő kapcsolatháló az, amit röviden csak úgy hívtam, hogy a Törzsem. Pálmester Otthonnak hívja, van aki a Családnak. Azt gondoltuk, hogy hasonló érdeklődési körű emberek között automatikusan kialakul ez a háló, ezért kerestük a goásokat mindenhol. Barcelonában nem sok sikerrel jártunk, sem Andalúziában, sem Gran Canarián. Nincsenek goákok, nincsenek partik, vagy ha igen, annyira a föld alatt, hogy nem jutott el hozzánk az információ. Mivel Tenerifére egy alternatív hostel projekttel kombinált tranceparty-ra jöttünk, biztosak voltunk benne, hogy itt csak idő kérdése és megtaláljuk az itteni Törzset.

Hát nem. Itt rendszeresen vannak partik – gyakorlatilag minden teliholdkor –, de ezek itt egész másról szólnak. Egy estés széthullás, pörgés reggel 8-ig, 9-ig, aztán mindenki megy a maga útjára, haza vagy a tengerpartra, és nagy többségük nem is találkozik a következő partiig. Persze vannak párfős baráti társaságok, akik együtt jönnek és mennek, de ennyi. Kicsit az volt az érzésünk, mikor az első Freekendet szerveztük, hogy a többség nem is érti, minek tart egy parti egész hétvégén. De azért persze nem adjuk fel, próbálkozunk, mert hát pont erről szól nekem, nekünk pitypangmagnak lenni – szállni a világban, és ahol lehet, újabb-pitypangkolóniákat létrehozni...

design: Juhász-Nyárádi Anikó

Csak hogy egyértelmű legyen, ezt most abszolút nem panaszkodásból akartam leírni. Sokkal inkább azért, hogy Ti, akik ezt olvassátok, akik részei vagytok annak a közösségnek, amit magunk mögött hagytunk, a következő találkozáskor úgy nézzetek egymásra, hogy valami nagyon különleges, nagyon egyedi dolognak vagytok a részesei. Nem állítom, hogy sehol máshol nem létezik az a fajta goás közösség, mert hiszen csak Spanyolország különböző részein próbáltuk megtalálni, egy csomó országról mit sem tudhatok. De az biztos, hogy nem elég csak a zene és csak a partyk ahhoz, hogy ez létrejöjjön. Rengeteget gondolkoztunk rajta, mi az a plusz, ami még hiányzik. Talán a közös munka, talán az az érzés, hogy egymásra vagyunk utalva, mert együtt olyan dolgokat tudunk létrehozni, amit külön-külön képtelenek lennénk. De az is lehet, hogy egy olyan dolognak voltunk Magyarországon részesei, ami egyedülálló és csak ott és akkor történt meg. Nem tudom. De azt tudom, hogy amikor honvágyam van, akkor nem a Duna-part és a Parlament jelenik meg a fejemben, sem a Keleti-pályaudvar, sem a Budai Vár. Hanem három dimenzióban furcsán tekeredő lyukacsos anyagok és a Tabánban a fűre terített takarók. És persze arcok, mosolyok, és féléjszakás, meghitt és őrült beszélgetések.

És köszönöm, köszönjük mindannyiótoknak hogy voltatok és vagytok és még mindig ébren tartjátok a lángot. Találkozó legkésőbb idén nyáron :)

Evaristo Goarcía

Az első saját szervezésű partynk Tenerifén. Még május végén, a Fractal Memories fesztiválon megbeszéltük Szabival és Dazzal, hogy mi is csinálunk egy jó bulit. Aztán mindenki ment az útján, beszéltünk róla, de az akkor inkább csak álmodozás volt. Frenchyvel voltunk pár bulin a nyáron, ahol csináltunk néhány tűzshow-t meg én zenéltem mint DJ, és a Rave Fullmoon bulin felajánlottuk a segítségünket JJ-nek és Gorkának a következő bulijukhoz. Ami elmaradt.

Augusztus 24.-én, a Lunatic Family Fullmoon party előtt tartottuk a barlangavatünkat, ahol Szabi mondta, hogy JJ-nek van egy 31.-ére egy meghirdetett egy éjszakás partyja, de elutazik, és nem tudják megcsinálni, ezért ha szeretnénk, szervezzük meg. Hogyisne szeretnénk, ez volt az egyik vágyunk a sokból! Hétfőn tudtuk meg, hogy ki van írva négy DJ, akikhez nincs elérhetőségünk, és a party neve: Evaristo Goarcía, amiről még most sem tudjuk pontosan, mit is jelent. Valószínűleg egy névre lehet asszociálni belőle.

7 napunk volt. A neten már fent volt az infó, és a 24.-ei bulin is tudtunk szólni néhány partyarcnak. A fennmaradó pár napban összeszedtük innen-onnan a dolgokat a fedett tánctérhez és a DJ pulthoz, valamint egy napvédett párnás-leülős-kisasztalos chilledőhöz, és csináltunk néhány dekorációt. Persze, mint ahogyan az lenni szokott, sokat kellett a helyszínen improvizálni az építkezés alatt, amit már pénteken elkezdtünk. Az utolsó pillanatban, a helyszínre menet sikerült vennünk egy 18W-os UV csövet, ami rengeteget dobott a látványon. Még szerencse, hogy Frenchy talált korábban egy lámpatestet a rövid UV csőhöz, én meg vezetéket.

Sokat késleltetett az építkezésen az a dolog, hogy pénteken a földúton az óceánpart felé menet fennakadt Szabi kocsijának az alja, és szétjött valahol az üzemanyagvezeték, ezért a puttonyos kocsinyi cuccot a kezünkben kellett elhordani a helyszínre, ami onnan kb. 1,5 km volt. De szombat estére még a sztrájkoló aggregátort is sikerült elindítani, amivel együtt a party is beindult.

Az éjszaka kb. 60 ember volt ott, és láthatóan jól érezte magát. A helyszín gyönyörű, a korábbi Rave Fullmoon party helyszíne volt, majdnem a legdélibb pontján Tenerifének, óceánparton, a sziklás-kaktuszos kősivatagban, elég messze a lakott településtől, El Fraile-től. Az időpont pedig mint a nyár lezárása, az ősz (hidegebb, esős idő) kezdete, 2013 augusztus 31 szombat éjszaka.

Csupán két DJ játszott egész éjszaka, egy fiatal olasz srác, BongMaster (a mi felfedezettünk), aki dark psytrance-t és reggel techno-t és deep house-t játszott. A másik lemezlovász pedig én voltam, progressive-el, goatranc-el, és életemben először dark psytrance-el.

Ugyan nem ebből a buliból gazdagodtunk meg, de rengeteg tapasztalatot és szép élményt szereztünk, valamint a visszaigazolást az élettől, hogy igenis meg tudunk csinálni egy illegális psy partyt Tenerifén. Azt hiszem, elég jól, ahhoz képest, hogy nem volt sok időnk gondolkozni és sok szép dekorációt csinálni. Majd a következő partynk még jobb lesz. Mert hát elhatároztuk, hogy lesz folytatás (lásd később, Freekend). 

Helyszín, építkezés

A DJ pult, még a hangtechnika nélkül

Éjszaka, Frenchy tüzezik

A DJ pult UV fényben

Partynép

Reggeli csapatás

Magyar barátunk, Szabi, az egyik szervező (rajtunk kívül)

Angol barátunk, Daz, a másik szervező (rajtunk kívül)

Délelőtti életkép

Party után, elégedetten

Ami hátramaradt utánunk - kőkupacok és egy kőmosoly