The road from Home to Home

A bit more than three weeks ago I was sitting on the courtyard of the Holes, and was trying to imagine myself finding my way first on the Cologne airport, then all across Germany and Austria, and then, worst of all, getting through the Hungarian bureaucratic system without any valid documentation and very little money. The whole thing seemed both surrealistic and scary. What am I, after all, but one of the tiny rabbits of the world hiding in my safe hole? How will I survive Out There?

Well, ladies and gentlemen, I proudly announce that all of the above-mentioned missions are almost completed :) Not without some hitches, I must admit. Almost everybody told us that hitchhiking in Germany is easy. I don't know too much about it, because we had to cross almost all Germany by train. After our first, extremely lucky ride from the airport to Frankfurt on a regular bus, four days of rain forced us to jump trains and sleep at some not-so-nice places, such as a medieval bastion, the backside of kids' amusement park and, worst of all, a supermarket door. It was a bit like getting back all those rainy days I skipped during the last year. 

After the rain had stopped, the only thing we had to do was to collect 100 euros for making the new documentation, arrive at Hungary and hand in all the paperwork. And so we did. Special thanks to Regensburg and the 99^th German Catholic Days – people have never been as generous as there. Thanks also to a friend's very nice friend who shared her appartement with us in Budapest. And let's not forget to mention Gyula's doctor and the administrator at the Office (what an Orwellian name, isn't it? And I'm not joking). They could have made the whole process of getting the new passports and driving licence much, much longer – but they did not bother. In theory, all our papers will be ready by the end of June.

And then?

Well, before we had left Tenerife, I felt the need to learn to stop making plans and practice going with the flow, so we had only two rock-solid plans: to make the necessary documentation and to make enough money to buy the ticket back to Tenerife in the autumn. Everything else is free flight. So instead of plans, here are our visions for July:

We've been wanting to listen a healing dose of good, hard psytrance music for a long, long time. Luckily it is possible in Hungary. Unfortunately, our favourite music and art Gathering had to be cancelled this year, but there are still a lot of parties to go to. Inner Waves, for example, has already booked Gyula as a DJ.

Sun Festival is the big fish we want to catch. I am sure they need us, so please, keep your fingers crossed that they know it as well.

After that, Red Lion Artist Gathering might be our good-bye to Hungary.

Besides, we want to visit friends all around the country, do lots of firedance and street performances and have a lot of fun in general.

And since there is no good blog entry without photos, here is some visual traces of how we spent our days in Hungary

Seeing mothers, sisters, niece and other relatives:

 Making fiery presents for our mothers:

 

We went to a demonstration against the destruction of a beautiful park in Budapest,

and we've seen the very first opera of our lives (but not the last). For the invitation thanks to Linda, our friend who sings in it.

Finally,  the last week we spent most of our time in front of the computer, collecting a huge amount of ebooks, music and movies, clicking on every interesting or crazy links on Facebook. In other words, doing everything we missed. Like keeping this blog updated. :)

Partibeszámoló: Freekend -- Aquarius Birthday Edition

Bulvárhír a Bergennygóc Krónikák februári ki(fak)adásából:

Rendőrök próbálták leállítani egy magyar lány és barátai születésnapi buliját, mert túl sok barátja van.

Szombat délután a Guardia Civil (az egyik spanyol rendőri szervezet) emberei állították le egy magyar lány és néhány barátja születésnapi buliját. A vendégek péntek este óta mulattak a helyszínen, ami egy teljesen lakatlan völgyben került megrendezésre Tenerife déli reptere és az autópálya között. A szombat délután másodszor kiérkező rendőrök elismerték, hogy a hangos zene nem zavart senkit, mégis ragaszodtak nem csak a zene lekapcsolásához, hanem ahhoz is, hogy valamennyi résztvevőnek el kell hagynia a helyszínt. Mindezt annak ellenére, hogy a bulin semmiféle kereskedelmi tevékenység nem folyt, és a résztvevők azt is bevállalták, hogy lebontják sátraikat, mivel a helyszínen állítólag nem volt szabad kempingezni. Az sem érdekelte a rendőröket, hogy a jelenlévők többsége elismerte, hogy több alkoholt fogyasztott, mint amennyivel még engedélyezett vezetni. A rendőrség végső érve az volt, hogy nem tartózkodhat 20-nál több ember egy helyen engedély nélkül, és ismételten felszólítottak mindenkit a lakatlan mezőről való távozásra.

És a történet nem hivatalos vége:

Mivel több barátunk is megadta a rendőröknek az adatait, nem akartuk kockáztatni, hogy pénzbírságot varrjanak a nyakukba. Ezért aztán másfél hét teljes szívvel végzett takarító, tereprendező és dekoráló munkáját hátrahagyva kocsira pakoltuk a hangtechnikát, és mindannyian átvándoroltunk egy másik helyszínre: abba a befoglalt farmházba, ahol az első négy hónapban laktunk Tenerifén, és ahonnan az akkori “rezidens” házfoglalótól nem a legszívélyesebb viszonyban váltunk el. Azóta ezt az illetőt kirúgták, a helyébe érkező új lakók pedig befogadták a partit. Úgyhogy végül is mégis volt értelme annak a sok munkának, amit annak idején a hely rendbetételébe és szépítésébe fektettünk: bár jóval kopottabb és megviseltebb formában, de mégis abban a térben buliztunk, amit egyszer mi alakítottunk ki. És bár több embertől hallottuk, hogy 2-3 kilométerre is elhallatszott a buli, úgyhogy tuti a két közeli település lakói is hallgattak minket (Pálmester dark szettje alatt még a föld is rezonált), 24 órán keresztül se híre, se hamva nem volt a rendőrségnek.

Pedig én szombat este a költözés után annyira kiakadtam, hogy mindent elfogadtam, amivel csak megkínáltak, aminek következtében az éjszaka nagyobbik részét félig a Szíriusz bolygón, félig pedig egy posztapokaliptikus mozifilmben töltöttem, és minden szembejövőnek elmondtam, hogy ha megint kijönnek a rendőrök, ez az én és csakis az én születésnapi bulim, és ha bevisznek a születésnapomon az sem érdekel, legalább egy életre emlékezni fogok rá. De úgy tűnik, ENNYIRE nem voltak kíváncsiak rám ;)

A tanulságok:

1. Az itteni hatóságok még nincsenek hozzászokva a két éjszakás illegál bulikhoz, szükségük van még egy kis edzésre, amíg tudomásul veszik, hogy nem csak egy éjszakát akarunk együtt tölteni. De nem adjuk fel :)

2. Az egyik előző írásban elmondtuk, hogy mennyire hiányzik nekünk az a fajta buliközönség, aki nem csak egy estére szeretné szétcsapni magát, hanem egy közösségi élményt szeretne megélni. Ezen a bulin viszont megkaptuk a pozitív megerősítést, hogy mégiscsak vannak, akik szívesen megélnek velünk hasonló élményeket. Hiszen máskülönben nem lettek volna hajlandóak egy nap után minden cuccukat összepakolni és gyalogolni egy órát. Sőt, az utolsó 300 méteren még a hangtechnikát is segíteniük kellett lecipelni – és jöttek és buliztak és táncoltak és végül megköszönték!

Úgyhogy megint fényesen beigazolódott az a feltevésünk, hogy egy buli mindenkinek többet ad, ha valamilyen módon tud tenni a buli működtetéséért.

3. Ha komolyan gondoljuk, igenis lehet egy kisebb bulit teljesen nonkommerciális módon működtetni! Ha jól emlékszem, 120 sörrel indítottuk a közös sörmegosztó hűtőt, és délelőtt még mindig volt egy pár sör a hűtőben, mire elindult a második sörbeszerző kommandó. Igaz, nem nagyon láttunk az éjszaka szaladgálva ordítozó atomrészeg embereket a tánctéren, de nekem őszintén szólva nem is hiányoztak. Fantasztikus érzés volt viszont, hogy nem kell feszülni a büfén, nem kell aggódni a pénz miatt, mert amit rászántunk a bulira, azt kiadtuk és kész. És fantasztikus volt azt megérni, hogy a bulizók megkeresnek és kérdezgetik, hol tudnak fizetni a sörért, amit megittak, vagy egyszerűen csak a pénzt nyomnak a kezünkbe, és megköszönik, hogy támogathatják a bulit! Úgyhogy legközelebb egy jól látható helyre tesszük az adománygyűjtő dobozt, és akkor valószínűleg a sör- és italmegosztó hűtőszekrényt is több itallal fogjuk tudni feltölteni. De azért így sem szomjaztunk :)

4. A személyes tanulság: újra megéltem azt, hogy ha egyszer buli van, akkor buli van, nem másnap, nem reggel, nem érdemes várni, hogy majd más lesz a zene, vagy a társaság, vagy a kedvem, vagy akármi. Mert nem biztos semmi, csak a jelen pillanat, és azt kell kiélvezni csordultig, mert bármikor vége lehet. Ezt már gyakorlom régóta, gyakorlatilag már az első buli óta, amire Tenerifére érkeztünk, de még mindig van hova fejlődni. Ezért van például, hogy nem nagyon készültek fényképek, legalábbis olyanok nem, amik közel jutnának ahhoz, hogy visszaadják az élményt. Például a Chillout Barlangban egy sem készült, úgyhogy ezt a különleges helyet nem tudom megmutatni :(

Azért van néhány kép, mutatóba:

Egy héttel korábban már készülnek a tengeralatti UV-lények

Épül a chilldóm és a dj-pult

Dj-pult éjszaka

DJ Fánit megtámadja az UV-polip

Mögöttem a Chillbarlangok bejárata

Még egy világvége utáni tánctér

De ők még a világvége után is nyomják a zenét

Fáni a Labirintus közepén

Manófalva a hegyek között

Újra a farmház nappalijában, hétfő délutáni Rainbow Chill

Persze, hogy az utolsó takarítós fuvar közben mi is megszívtuk a köves utat

És a lezárás: a parti után még hazavittük a farmházon ragadt kábé 20 fős Rainbow Karavánt, akik két napig állomásoztak nálunk a barrancóban, mielőtt továbbmentek volna La Gómerára. Hátrahagytak a Nyúlüregben két hátizsákot, egy török srácot és egy csomó kreatív energiát: volt és van nálunk azóta didgeridoo-workshop, ékszerkészítés a “kempingben”, készülünk az agyagozásra és a gyertyamártásra. Az egykori partihelyszín Chillout-barlangját pedig néhány szőnyeggel és párnával berendezve hagytuk ott, a freeshop-pal együtt. Úgyhogy ha repülővel érkeztek Tenerife South-ra, és van kedvetek felfedezőútra indulni a környező barrancóban, csak bátran kukkantsatok be minden utatokba eső barlangba!

The Rabbit Hole - A Nyúlüreg

Már régóta készülök megírni ezt a bejegyzést a Bergennygóc főhadiszállásról, azaz a mostani otthonunkról. Lassan, de folyamatosan szépítjük és építjük a mi kis “kolóniánkat”, ami összesen 8 darab, ember által készített barlangból áll – ebből kettőt csak nagyobb munkával lehet majd használatba venni. 2013 júniusában találtuk ezt a helyet, és akkor már el szerettünk volna költözni a Rudy-farmról, hogy a saját projekteinkre tudjunk több energiát fordítani. Egyik korábbi bejegyzésben láthattok pár fényképet a helyről, abban az állapotban, amelyben találtuk. Keletkezésükről nem sokat sikerült kideríteni, szerintem 100-200 évesek lehetnek, régi lakóbarlangok és víztároló tartályok lehettek.

A Rabbit Hole, vagyis a Nyúlüreg (beleértve mindegyik barlangot) Tenerife déli részén található, nem messze a tengertől, San Isidro és El Médano települések között, egy barranco-ban. A barranco egy víz által kimosott völgy, olyasmi, mint a kanyon, csak szűkebb és kisebb. Nevét onnan is kapta, hogy első éjszaka, amikor ott aludtunk, a barlangban megjelent egy nyúl, mert valószínűleg előttünk ő is a barlangban lakott az egyik nyúlüregben. 2013 július elején költöztünk ide, olyan elképzelésekkel, hogy nem csak magunknak alakítjuk ki lakóhellyé, hanem egy közösségi helyet csinálunk belőle, ahol többen is elférnek. Az építési munkák nagyon lassan haladnak, de nem csak a lyukainkkal foglalkoztunk, hanem csináltunk pár bulit is, sőt túráztunk is a szigeten, amikor jó idő volt. Amióta itt lakunk, senki sem jött megkérdezni, hogy miért vagyunk itt, meg mit csinálunk, pedig a két legnagyobb barlang és a nappali-konyhakert igencsak látszik a barranco tetején lévő műútról. A terület valószínűleg a Tenerife South repülőtér biztonsági övezetében van.

Első beköltöző vendégünk Fáni volt, aki 2014 január 17-én érkezett meg hozzánk. Ezt követően szinte áradatként érkeztek mindenféle manók, lények, elfek, humanoid létformák – néhányan maradtak jelen pillanatig, sokan viszont csak napokig vendégeskedtek nálunk. A legtöbben a Freekend – Aquarius Birthday party után voltak nálunk, amikor is a buliról elindulásban lévő, kb. 20 tagból álló utazó rainbow family-t invitáltuk meg pár napra. Jelen pillanatban heten vagyunk, mint a gonosz vérnyulak, és mindenki magyar. Volt egy német és egy török-görög tagja is a közösségünknek.

Rengeteg elképzelésünk van még a továbbiakban, vannak 5 és 10 éves építési terveink is. Most már mint közösség működünk és többé-kevésbé segítjük egymást a saját személyes helyének kialakításában és legtöbbször egyéb dolgokban is. A közös feladatokat, mint a kajaszerzés, vízhordás, fahordás, fadarabolás, vacsorakészítés, stb. szintén megosztuk, így mindannyiunknak könnyebb az élete, nem mintha amúgy lenne okunk panaszra :) Idén nyárra Frenchyvel megyünk vissza Magyarországra, de valószínűleg marad majd itt valaki, hogy felügyelje és élvezze a barlangokat.

#3 és #5 barlangok, megtalálási állapot

Az udvarunk, 2014 januárjában

Szivárvány

Az udvarunk, 2014 március

Az udvarunk, 2014 március

#1 barlang, itt lakok Frenchyvel

A kemping övezet

Az udvarunk az #1 és #2 barlangok előtt, 2014 március

#3 barlang, buli, 2014 március

#3 barlang, buli, 2014 március

Az udvar és a barranco, 2014 március

Az udvar, 2014 március

Az udvar a tetőteraszról, 2014 március

#4 és #6 barlangok, 2014 március

Barlangavató buli, 2013 augusztus

Az új kőkanapé és az új tűzhely, 2013 szeptember

#1 és #2 barlang az épülő kőfallal

#2 barlang még takarítás előtt, most ez a raktár

Az udvarunk, 2013 szeptember

#2 barlang, padlóépítés közben, 2013 november

Készül a karácsony esti vacsora, 2013 december

További fényképeket láthattok a Nyúlüregről Facebookon.

Freekend Party

Flyer

    

A második saját szervezésű partynk Tenerifén. Az első után úgy gondoltuk, kicsit összeszedettebben csinálunk egy két éjszakás, egész hétvégés partyt, olyasmit, amihez hozzászoktunk Magyarországon. Tudomásom szerint ez volt a második, egész hétvégés pszichedelikus party Tenerifén (az első a Fractal Memories volt). Az első Freekend 2013 október 11-12-én valósult meg, El Frailén, ahol az első bulinkat is tartottuk – természetesen ez is illegális volt.

 

A tánctér napközben

A DJ pult éjszaka, UV fényben, BongMasterrel

A Freekend (~ free weekend) nevet választottuk Daz barátunk javaslatára, ami tükrözi, hogy mindenképp ingyenesre szeretnénk csinálni a továbbiakban is, szabadtéren, több segítő közös elképzelése szerint. A következő, számunkra fontos dolgokból állt össze az első Freekend:

- Közösség. Szeretnénk az alkotók és szervezők táborát nyitottnak hagyni, hogy bárki (akinek szimpatikus elképzelései vannak) ötlete teret kapjon, és bárki tudjon segíteni az építkezésben vagy a lebonyolításban. Remélem, ki fog majd alakulni egyfajta Freekend-közönség is, akik az eldugott helyek ellenére is eljönnek majd a bulikra, és sok-sok pozitív energiát hoznak magukkal.

- Helyszín. Fontos, hogy valami szép és eldugott helyet találjunk, ahol a szabad ég alatt lehet tombolni. Messze legyen a civilizációtól, ne zavarjunk a bulival senkit, de mégis el lehessen jutni oda kocsival. El Frailén elég rossz volt a földút. Fontos az is, hogy kényelmes legyen és védett, ezért építettünk a DJ pult és a tánctér fölé egy struktúrát, amire egy ponyvát raktunk fel, ez véd a napfény ellen és valamennyire az eső ellen is, de az szerencsére nem volt. Csináltunk egy chillout dómot is, ami egy félgömb alakú szerkezet, fehér anyagokkal lefedve, belül szőnyegekkel, párnákkal és kisasztalokkal. A struktúrák anyagai teljes egészében újrahasznosított dolgok. Ez egy kényelmes beülős vagy bealvós zug, ami többnyire szélvédett és napvédett, az idő nagy részében csoportos beszélgetések helye.

A chillout dóm (fénykép: Francesca)

A chillout dóm éjszaka

- Zene. Szeretnénk változatosak lenni, és a nekünk tetsző zenéket hallgatni, ezért igyekszünk a DJ-ket megválogatni, mivel mi is át kívánjuk tombolni az egész hétvégét. Spanyol bulikon hallottunk egy csomó olyan zenét is, ami ugyan hangos meg gyors, de nem igazán tudunk azonosulni velük. Péntek estére reggae és dub témákat gondoltunk, szombat estére pedig csapatást, psytrance-t, goatrance-t, dark psytrance-t, reggelre pedig progressive psytrance-t. Azt terveztük, hogy a zene megállás nélkül megy majd péntek estétől vasárnap délig, szombat napközben chillout és balkán muzsikákkal, de ez a blokk nem valósult meg, mert reggel az aggregátor tönkre tette a hangtechnikát.

I Am Not A DJ! & MeryTek live act

- Dekoráció. Rengeteg ötletünk volt és van mindenféle színes és UV aktív partydekorációra, nagyrészt újrahasznált dolgokból, csupán az UV festéket kell megvenni hozzá. Ez alkalommal Valentina is hozott sok dekót a DJ pult köré, BongMaster épített egy Shiva-oltárt a pult elé, Frenchy egy világítós dzsungelt (inkább talán kertet) és egy napot csinált a tánctér fölé. A tenerifei bulikon általában nem fektetnek sok energiát a dekorációra, pedig elég sokat hozzátesz az élményhez.

Kifeszített háromszögek

Napocska

- Fireshow. Nagyon jól néz ki az éjszakai tűzshow, szerencsére majdnem mindegyik bulin szokott valaki tüzezni. Mi is tűzzsonglőrök vagyunk, a Flor De Fuego csapat tenerifei képviselői, de tök jó volt látni, hogy egy csomóan hoztak tüzes eszközöket, és használták is őket.

Tűzshow (fénykép: Daz)

Fireshow by Flor De Fuego (fénykép: Daz)

- Workshopok. Tudás-megosztás gyanánt próbáltunk pár workshopot csinálni, viszont ez most nem valósult meg, egy valaki visszalépett, nekünk meg nem volt elég energiánk a zsonglőr-workshopot megcsinálni, azaz mutatni pár alapmozdulatot a nálunk lévő tüzes és nem tüzes zsonglőr játékokkal.

- Freeshop. Csináltunk freeshopot, a Barcelonában látottak alapján, vagyis a számunkra felesleges, de még használható cuccainkat, ruhákat kitettük megosztásra. Spanyolországban nem nehéz rengeteg mindenféle cuccot begyűjteni, és vannak dolgok, amiknek mások örülnek, számunkra pedig felesleges. Innen bárki bármit elvihet és bármit hozhat. Pénz használata nélkül. Nemcsak nekünk vannak feéeséeges cuccaink, ezért a freeshop nem fogy el, csak változik.

- Kaja és pia. Csináltunk közösen egy bárt, ahol sört, rumot és kólát árultunk korrekt áron, ez volt az első számú bevételi forrásunk, amiből a partyt fenntartottuk. Kaját nagyjából naponta csinált valaki, szintén 'talált' alapanyagokból, és azt megosztottuk az ott lévőkkel, adománygyűjtő-dobozos megoldással. A buli végén még némi aprópénzt is szét tudtunk osztani a szervezők között.

- Technika. Ezzel a résszel még kissé bajban vagyunk. Szerencsére szombat estére kaptunk kölcsön egy komolyabb hangcuccot aggregátorostól, ezért csak napközbenre állt le a zene. Köszönet érte Ramzy barátunknak! A mostani Freekenden sok-sok ember hozott valami technikai dolgot, hosszabbítót, elosztót a bulihoz, és végül csak összeállt.

Chillout dóm (fénykép: Frenchy)

Elégedettek vagyunk az eredménnyel, bár idő, energia és segítő kezek híján sok elképzelésünket még nem tudtuk megcsinálni. Szombat éjszakára kb. 100 partyarc gyűlt össze és érezte jól magát. Már a buli után kitaláltuk, hogy lesz folytatás, méghozzá február elején, a születésnapunk alkalmából. És így is lett.