Közösségalapítás a Kanári-szigeteken

Van valaki közöttetek, aki olvasta ezt a cikket?

Mivel kétlem, ezért most idemásolom. Jól megírt cikk, ajánlom figyelmetekbe. Még ha a technikai bakik egy kicsit meg is nehezítik az olvasást, megéri. Főleg, ha érteni szeretnétek az ezt követő írást.

 

Cikk a Marie Claire magazinból 1.oldal

Cikk a Marie Claire magazinból 2. oldal

Be kell, hogy valljam, irigységgel telve olvastam ezt a cikket.

Irigységgel telve, mert csupa olyan dologról van benne szó, amit én is szívesen csinálnék.

Mit nem adnék például azért, hogy legyen annyi bátorságom, mint a cikkben említett Pálmesternek. Ha lenne, én is kiszállnék. Csak úgy, szabad akaratomból nekivágnék a világnak. Tuti, hogy nem várnám meg, amíg minden pontja összeomlik az életemnek: nem várnám meg amíg kirúgnak a munkahelyemről, elfogy a pénzem és nem tudom kifizetni az utolsó havi lakbért. Csak úgy kiszállnék és elindulnék.

Az is milyen jó lenne, ha én is utazgathatnék Spanyolországban: ha nem kéne erőnek erejével belekapaszkodnom valakibe, aki megoldja nekem a mindennapi túléléshez szükséges dolgokat, amiket nyelvtudás és anyagi háttér hiányában nem tudok magamnak megszerezni. Ha nem kéne minden nap arra várnom, hogy valaki megkérdezze, amit nem tudok és elkérje az ételt, hogy ne legyek éhes. Aki kiállna mindennap zsonglőrködni az utcára, hogy legyen pénzünk megvenni, amire szükség van. Aki addig beszélgetne az emberekkel, amíg be nem fogadnak, ha hideg van az utcán, meg nem kínálnak étellel-itallal, el nem mondják mindazt, ami ahhoz kell, hogy Spanyolországban pénz nélkül túléljek az utcán.

Milyen szerencsés ez a cikkben említett Pálmester, hogy neki erre sohasem volt szüksége! Ő csak úgy kiszállt és ment.

És az meg milyen csodálatos dolog már, hogy valaki Kanári-szigeteken közösséget alapít. Ezt irigylem csak ettől a Pálmestertől igazán! Fogta magát, és mivel nem talált "törzsi közösségi létformát" hát csinált egyet. Csak úgy, egyedül, ahogyan már a törzsi közösségek csinálódni szoktak. És nem hogy törzsi közösséget csinált, de még lakóhelyet is csinált nekik. Biztosan nagyon hősies dolog lehetett napról-napra egyedül hordani ki a földet a barlangból, egyedül cipelni a köveket, egyedül rakni a falat, építeni az egyszemélyes közösséget. Én biztos, hogy nagyon hamar elveszítettem volna a hitemet abban, hogy ez valaha sikerülni fog. Én biztosan azt gondoltam volna, hogy ha két hónap alatt nem készül el, akkor nem is érdemes nekifogni. Ha én alapítanék egy közösséget, tuti nem volna erőm egyedül belevágni. De hát ez a Pálmester már csak ilyen ügyes és okos ember: hiszen ha egyedül tud közösséget csinálni, akkor már egy közösségi otthon megteremtése és otthonos berendezése nem okozhat neki gondot.

Igaz, ha én akarnék közösséget alapítani, akkor én nagyon meggondolnám, hogy kikkel csináljam. Hiszen már maga a szóban is benne van, hogy innentől KÖZÖS minden. (Bár persze egy egyszemélyes törzsi közösségben ez lehet, hogy máshogyan van.) Ha én alapítanék közösséget, ott olyan embereket látnék szívesen, akik hozzám hasonlóak. Akiknek pénze nincsen ugyan, de a két kezükkel és a szívükkel és a nagyot álmodó szellemükkel hajlandóak tenni azért, hogy egy szebb, élhetőbb és igazságosabb világban éljünk. Akiket nem csak az érdekel, hogyan lehet minél kevesebb pénzből, vagy lehetőleg ingyen lakni egy napsütéses tengerparton. Akik nem csak enni, inni, drogozni és mulatni akarnak egész télen, hogy kipihenjék annak a fáradalmait, hogy látszatmunkával nagy pénzeket szakítanak Magyarországon, vagy éppen európai uniós pénzeket sikkasztanak nagyban tavasztól őszig.

Ha én alapítanék egy közösséget Kanárin, tennék róla, hogy az ilyen emberek nagy ívben elkerüljék azt, ahol én vagyok. Ha én alapítanék egy közösséget Kanárin, ott nem lenne helye süket sarlatánoknak és nagyképű bohócoknak, akiknek az egyetlen kiemelkedő tulajdonsága, hogy több pénzük van, mint nekem. Ha én alapítanék egy közösséget, az tuti nem lenne eladó az uniós pénzek eltüntetése során lepottyanó pénzmorzsákból nagy kegyesen adományként adott eurókért és centekért. Ott nem lenne helye olyan embereknek, aki évi pár hétben színes ruhákban hippit játszik és a túlfogyasztásról szónokol, miközben az év többi részében cégvezetőket tréningez arra, hogyan zsákmányolhatják ki még hatékonyabban a Földet és embertársaikat. Ha én alapítanék egy barlanglakó közösséget, az megmaradna undergroundnak, még akár azon az áron is, hogy soha sehol senki nem tudná azon a néhány emberen kívül, hogy alapítottam egy közösséget Kanárin.

Milyen kár, hogy nekem soha nem adatott meg a lehetőség, hogy közösséget alapítsak a Kanári-szigeteken!

De hát az is igaz, hogy ha az általam alapított közösség megmaradna földalattinak, akkor soha nem jelenhetett volna meg egy cikk róla a Marie Claire magazinban. Akkor nem lehetne „szabad emberekről”, reciklálásról és tömeghipnózisról szóló közhelyekkel dobálózni, a legújabb okostelefon meg méregdrága luxusékszer féloldalas méretű reklámjának tőszomszédságában. Azt a közösséget nem tudná senki képmutató, álkedves mosoly mögé rejtve arra felhasználni, hogy a saját pénztermelő és -sikkasztó vállalkozását reklámozza, kihasználva, hogy utazónak, környezetvédőnek és „szabadnak” lenni trendi. Mert ha én alapítanék egy közösséget, az nem volna eladó!

Azt hiszem, rájöttem, hogy már nem is akarok közösséget alapítani a Kanári-szigeteken. Meghagyom ezt a dicsőséget a cikkben említett Pálmesternek. És azt javaslom, ha egyszer valakinek mégiscsak kedve támadna közösséget alapítani a Kanári-szigeteken, jó alaposan fontolja meg, kikkel vág bele!

Három év a Nyúlüregekben

A mai napon, 2016 július 11-én, pontosan három évvel ezelőtt vettük használatba az akkor elhagyott barlangokat és kezdtük meg a kitakarításukat és átépítésüket. Az elmúlt három évben sok minden történt itt, sok ember megfordult nálunk, sok dolgot alkottunk mi itt, közösen. Következzen most egy összehasonlító képsorozat, ami bemutatja a 2013-as állapotokat és a mostaniakat. Az építkezés még most is folyik, az "5 éves terv"-nek megfelelően halad. Nem volt problémánk a hatóságokkal, másfél éve egyszer kijöttek a helyi rendőrök és lefényképezték az útleveleinket, hogy tudják, ki lakik itt, de úgy látszik, nem gond Tenerifén beköltözni egy üres barlangba - vagy kettőbe :)

Frissítés: Végre megtaláltam egy internetes térképen az otthonunk régi nevét, úgy hívták, hogy Casa La Piedra Viva (Az élő kő háza). A völgy, amelyikben lakunk, pedig Barranco El Topo névre hallgat.

Szemből, az út felől

A közösségi barlang (1-es barlang)

A raktár (2-es brlang)

A mi lyukunk (6-os barlang)

Az udvar (konyha és nappali) bal-fentről

Az udvar (konyha és nappali) jobb-fentről

A mosdó, a fedett kiülő, valamint a közösségi barlang bejárata

A szófa és a konyha

A vendéglátás szabályai: 1-2 éjszakára MAJDNEM bárkit szívesen látunk mind a közösséi helyeken, mind pedig a kempingben (erröl most elfelejtettem flnyképet csinálni). Akik a "majdnem" kategóriába tartoznak, ők tettek érte, és tudjak róla, hogy nem látjuk őket szívesen, Szerencsére csak kevés ilyen ember van. Aki hosszabb időre (több napra vagy több hétre) szeretne a Nyúrüregekbe érkezni, azoktól azt kérjük, hogy vegyenek részt a közösslgi feladatokban (hozzál kaját, hozzál vizet, vidd el a szemetee, mosogass el magad után, néha csinálj kaját, takaríts ki magad után, vidd el a szemetet, ...) és szeretnénk, ha bekapcsolódna valamelyik éppen aktuális projektünkbe, amelyek például: partyszervezés, partyhelyszín építése, dekorációkészíłtés, tűzzsonglőrködés fellépéssel, építkezés a Nyúlüregekben, a közösség fenntarthatóságának fejlesztése, ötletek és megoldások a barlangfalu jobbá tételéhez. Persze ettől több dolgot is csinálunk és nyitottak vagyunk újabbakra is. Valósítsuk meg együtt az álmainkat! Úgy érzem, erre alkalmas hely Tenerife.

Szezonzárás

Féléves majdnem teljes csend után most, hogy a Kanári-szigeteken vége a szezonnak, szeretnénk azért mégiscsak egy halk életjelet adni magunkról. Fejben készül már egy képes összefoglaló arról, mi mindent csináltunk ezen a télen, de addig is, amíg kis bitek sorozatává tudjuk kódolni az emlékképeket, szeretnénk néhány gondolatot megosztani múlt- és jövőbeni vendégeinkkel.

Statisztika

Nem sikerült pontosan összeszámolni, de becsléseink alapján úgy 50 ember fordulhatott meg nálunk az elmúlt télen. Nagy részük persze a goákok közül került ki, de azért keveredtek ide random utazók, zenészek és egyéb állatfajták is. Meglepetésünkre (legalábbis az enyémre) hihetetlen mértékben felülreprezentált volt a magyar ajkú népessége a völgyünknek: a vendégeknek legalább 80 %-a magyar volt. A rekordot egy januári éjszaka tartja: összesen huszonhárman aludtunk a barlangokban és környékén, ebből 22-en magyarok.

Novembertől áprilisig részt vettünk (változatos formában és változatos összeállítású csapatokkal) öt Fullmoon-buliban. Mindegyiken dekoráltuk a Chill helyszínt, három alkalommal pedig chai-jal és energiagolyókkal láttuk el a mulatozó népséget. Megrendeztük Tenerife első magyar témájú Tengerparti Mulatságát és összeálmodtuk a harmadik Freekendet, ismét teljesen szivárványos adományalapon működtetve. Megmentettünk a szemétégetőből több száz kiló teljesen ehető minőségű ételt és rengeteg olyan tárgyat (ruhát, bútort, ékszert, kacatot és uv-fényben világító bármit), aminek már első körben sem ott lett volna a helye. Szintén változó számban és formában, de képviseltettük magunkat La Gomera és La Palma psy-életében is.
És mindezek mellett építettük-szépítettük a Nyúlüregeket, tovább szőttük a bolygón átívelő ismeretségek hálóját és persze ismerkedtünk egymással és magunkkal is, a bennünk lakó angyalokkal és vérnyulakkal.

Köszönetnyilvánítás

Szeretnénk együttesen és név szerint is köszönetet mondani jó pár embernek, aki csatlakozott hozzánk az elmúlt szezonban, akár csak néhány napra, akár hetekre. Nem ábécé- és nem fontossági sorrendben.

Köszönjük mindenkinek, aki aktívan részt vett abban a folyamatban, aminek során sok-sok nagy kőkupacból, néhány régi, földbe vájt lyukból és rengeteg szemétből mentett kacatból lassan kialakul a bergennygóc nagykövetség és a gennyfakadárok tenerifei főhadiszállása. Ehhez persze elég sokan hozzátették a maguk kövét vagy kacatját, de van pár név, ami mélyebben bevésődött a bergennygóc történelem lapjaiba. Horgász, köszi a villámgyors raktárpolcot, és hogy sikerült arra inspirálnod Pálmestert, hogy befejezze egyik nagy álmunkat, az elkezdett kemencét. Pizza és kenyér még nem sült benne, de rakott krumpli, gyümölcskenyér, csapati, héjában sült krumpli és aludttejes zsemle már igen.

Maresz, köszi szépen a mosogatót és a rakétatűzhelyet. Utóbbit elég sokan megcsodálták már, többen szeretnének egy hasonlót. Mondanám, hogy nem tudod, mennyire megkönnyítetted a mindennapi életünket, de hát tudod te azt :)

Szende, Fanni, köszi a humánkomposzt-gödröt. Annyira lelkesek voltatok a gödörásással, hogy csak most, június elején kellett megnyitni a következőt.

Zsófi, köszi a kezdeti lelkes betonozást és festést, szép lett és elég tartós is. Ne aggódj, semmi nem volt hiába és nem volt egy perc munkád sem elvesztegetett idő.

Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a különböző bulikon való megmozdulásainkon. Köszönjük a sok tüzezést Sacinak és Jocinak, a szuper szappanokat Otinak (a kávés-fahéjasnak olyan illata volt, hogy meg kellett kóstolnom), Tóth Csabinak a Tengerparti Mulatság alapötletét és a noszogatást a megvalósításra, Zolinak a jelenlétet és a nyugodt középpontot, akivel mindig le lehetett higgadni, Krisztiánnak a dobolást és Kingának, hogy ennyi év kihagyás után mégis becsatlakozott a hastáncbemutatóba. Fáni, köszönjük szépen a fantasztikus tácnzenéket és külön köszönet a Labirintusért, reméljük, még sok helyen létre tudod hozni ezt az energiaörvényt.

A Freekend angyalait egyszerűen azért nem tudjuk felsorolni, mert mindenki beletette a magáét abba, hogy legyen kaja, sör, áram, zene, tűzifa, vagy csak egy mosoly, egy „köszönöm”, egy megnyugtató ölelés. És bár ennek a blognak magyar a munkanyelve, ezt az utóbbi köszönetet beszúrjuk ide spanyolul, angolul, olaszul, portugálul és franciául is, mert legalább ennyi anyanyelven beszélnek a goangyalok. Freekend people: Muchas gracias! Thank you very much. Grazzie! Muy ubrigado! Merci beaucoup!

Ja és persze naná, hogy köszönjük mindenkinek a finom hazai pálinkákat! További folyékony adományokat bármikor szívesen fogadunk :) Továbbá köszi Dávidnak a fülgyertyákat, Beának a Sport szeletet, Horginak a klasszik vaníliás karikát és Sacinak a gulyáskrémet!

Utoljára hagytam, de csak a drámai hangsúly kedvéért: Mesi drága, köszönünk minden apró és nagy segítséget, ez a hely nélküled nem lenne az, ami. Mindig gondolj rá úgy, mint az (egyik) otthonodra!

A Sötét Oldal

Sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon fejeződjön-e be itt ez az írást, vagy hozzuk szóba a problémákat is. Végül is arra jutottam, Pálmesterrel megbeszélve, hogy nem volna igaz a kép, amit mutatunk, ha nem hozzuk szóba az árnyékos oldalt is. Úgyhogy most nevek nélkül megkérünk minden volt és jövőbeli vendégünket, hogy olvassa figyelmesen, nyitott szívvel és megértéssel az alábbiakat. Természetesen akinek nem inge, semmit ne vegyen magára. De ha esetleg magadra ismersz egyik-másik dologban, kérünk, gondolkozz el rajta, hogyan csinálhatnánk a jövőben másképp a dolgokat.

A legfontosabb dolog, amit a Nyúlüregek minden volt és leendő vendégének el szeretnénk mondani: egy-két napra minden bergennygóc állampolgárt szívesen látunk. Ha minket választasz landolási pontnak Tenerifén, szívesen elmondjuk és megmutatjuk mindazt, amit erről a szigetről és az itteni életről tudunk. De ha egy-két hétig velünk akarsz maradni, úgy gondoljuk, az a minimum, hogy segítesz a projektjeink előremozdításában. Nem várjuk el persze mindenkitől, hogy annyira munkamániás legyen, mint mi, de nem vagyunk ingyenhostel sem! Hosszabb távon azokkal szeretnénk megosztani az életterünket, akikkel az álmainkat és azok megvalósítását is meg tudjuk osztani, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy csak ebből lesznek olyan élmények, amikre mindannyian szívesen emlékszünk vissza.

Ha már a megosztásnál tartunk: örülünk, hogy megtaláltunk itt egy zugot, ahol a mindennapi túléléshez és a kreatív alkotáshoz szükséges dolgok olyan mennyiségben elérhetőek, hogy az nem csupán nekünk elég, de a vendégeinknek is. Ezért aztán szívesen meg is osztjuk azokat veletek. De a „megosztás” nem azt jelenti, hogy bármikor besétálhatsz a lakószobánkba és elvehetsz onnan bármit, amit éppen megkívánsz. Ezt sem gondoltam volna, hogy el kell mondani, de a tapasztalat azt mutatja, hogy szükséges. Tehát, ha látsz valamit, amire éppen szükséged van, vagy nagyon szeretnéd, és nem a közös konyhában vagy a freeshopban van, akkor légyszi kérdezd meg, hogy elveheted-e!

Bevallom, szívet melengető érzés volt látni, milyen arccal csodáltátok meg sokan kis otthonunkat, és örülünk, ha arra inspiráltunk, hogy te is alkoss itt valamit. De légy szíves, mielőtt bármit szétszedsz, lerombolsz, kiásol vagy betemetsz, beszéld meg velünk. Attól, hogy te valaminek nem látod értelmét, még lehet, hogy van. Például egy szél ellen védő kőfalat ledönteni egy embernek néhány perc. Visszaépíteni többórás munka lesz, és még legalább egy segítőt kell találnunk, hogy vissza tudjuk rakni a majdnem százkilós sziklákat.

Tiszteld a barrancóban élő állatokat és növényeket! Ami neked esetleg egy félig kiszáradt kis bokornak tűnik, amire nyugodtan ráléphetsz vagy betemetheted földdel, az egy olyan élőlény, aki lehet, hogy régebb óta néz szembe a sivatagi körülményekkel, mint hogy te megszülettél. Ráadásul jó esély van rá, hogy a világon sehol máshol nem nő, csak ezeken a szigeteken. És ha nem vigyázunk rájuk, akkor már itt sem sokáig.

Még egy olyan megjegyzés, amire soha nem gondoltam volna magamtól, de az idei tél tapasztalata alapján inkább szóvá teszem: semmilyen személyes konfliktusnak nem az a rendezési módja, hogy a másik tárgyaiban kárt teszel vagy elveszed őket. Főleg nem az a módja, hogy késsel kergeted a másikat a barrancóban! Ha ebben nem értünk egyet, akkor jobb, ha nem minket választasz vendéglátónak.

Légy szíves, ne lopj el semmit a szomszédainktól! Nem azért, mert annyira sajnálnánk a katolikus egyházat vagy a természetpusztító gigaültetvényeket (a két legközelebbi szomszédunkat), hanem mert te hazamész, mi viszont hosszú távon tervezünk itt maradni és ezt nem könnyíti meg, ha újra és újra el kell magyaráznunk, hogy „elnézést, de nem mi voltunk.”

Végül, én személy szerint nagyon büszke vagyok arra, hogy sikerült jó pár embert ráébreszteni arra, hogy a „szemét” egy mesterségesen kreált kategória, amit ha átlépünk, lehetőségek egész sora tárul fel a kreatív alkotásra. Remélem, hogy ezt a látásmódot páran magatokkal is vittétek, mert biztos vagyok benne, hogy nem csak Spanyolországban de a világ számos más pontján működik. De arra is megkérnénk, hogy mielőtt a koszos, véres, szakadt ruháidat, az üres cementeszsákokat és festékesvödröket meg a kiürült dohányoszacskókat itt hagyod egy kupacban a sarokban vagy a barrancóban szétszórva, kérdezz meg minket, hogy szükségünk van-e ezekre. És ha nem, akkor esetleg segíthetsz minket abban, hogy elhelyezed a nyilvános megosztásra szolgáló adománygyűjtő dobozokban, amiket a köznyelv csak „kuka” néven emleget.

Ünnepélyes Zárszó

(Lengenek a bergennygóc zászlók, a zenekar eljátssza a bergennygóc himnuszt, minden genny egyszerre fakad, satöbbi)

Na, most hogy túl vagyunk azokon a dolgokon, amikről egyikünk sem beszél szívesen, szeretnénk még egyszer köszönetet mondani mindenkinek, aki nálunk járt, és ha csak egy szalmaszál elmozdításával is, de segítette ennek az őrült álomnak a valóra váltását. Amióta csak rátaláltunk erre a helyre, azt éreztük, hogy nem kettőnktől lesz teljes, hanem ha másokkal is meg tudjuk osztani. És elnézést kérünk mindenkitől, tisztában vagyunk vele mi is, hogy távolról sem mindig sikerült azt és úgy mondani, csinálni, amit tiszta szívből mondani, csinálni szerettünk volna. Ígérjük (magunknak is, nektek is), hogy tanulunk a hibákból éppúgy, mint a jól sikerült dolgokból: az előbbieket nem, az utóbbiakat pedig igenis szeretnénk megismételni az elkövetkező őszi-téli szezonban.

Itt hamarosan olyan meleg lesz, hogy minden Lény, növényektől a Nyulakig, visszahúzódik a föld alatti üregekbe, legalábbis nappalra. Mi személy szerint a fő Nyúlüreg csinosításával tervezzük tölteni ezt az időszakot, hogy legközelebb másképp tudjunk fogadni Benneteket. Nektek meg a viszontlátásig kívánunk szép és mély élményekben, nevetésben, utazásban és alkotásban gazdag nyarat!

A hallgatás oka

Most néztem meg: ezen blog utolsó bejegyzésének a dátuma 2014. június. Nem tudom biztosan, de azért sejtem, hogy vagytok jó páran a virtuális világban, akik hiányoltátok az elmúlt fél évben az írásainkat. Persze mondhatnám, hogy hiszen nem történt velünk semmi, Magyarország unalmas volt a nyáron, mióta meg visszajöttünk Tenerifére, nem csinálunk semmit, csak a cigiket meg a bajszunkat sodorgatjuk és néha leporoljuk a szófát meg az asztalt. De hát nem így van, és aki csak egy kicsit is ismer bennünket, az tudja is, hogy nem így van. Ha valami, hát inkább a dolgok túl sűrűn való egymás után történése az, ami megakadályozta a blog "naprakészítését." De még ez sem indokolna ennyi hónapnyi csendet, mert legalább egy "Boldog új évet"-bejegyzést hozzátok vágtunk volna.

Nem, a nagy eltűnés oka eléggé prózai, illetve inkább technikai. Hűséges útitársunk, Pálmester számítógépe a Tenerifére vezető hazaúton súlyos meghűlést vagy spanyolnáthát kapott, egyre sűrűbben fagyott le, utoljára Barcelonában, rendszertelepítés közben.  Tenerifén sem jártunk nagyobb szerencsével a gyógyításában, pedig még egy helyi számítógépszervízben is tett rövid látogatást (ez utóbbi kalandot nem ajánlom egyetlenegy számítógépnek sem, amelyik még képes bármiféle életjelet produkálni). Most épp La Palmán van komputerszanatóriumban és csak remélni tudjuk, hogy az ottani klíma új életet lehel belé.

Azóta Karácsonykor csatlakozott hozzánk egy másik laptop -- hiszitek vagy nem, Zoli barátunk mentette meg a szemétégető mindent elnyelő torkából. Spanyol anyanyelve ellenére is érdemes volt bevenni a csapatba: becsületesen végigdolgozta velünk a Freekend előkészítését, sőt, hajlandó volt végig játszani a jobbnál-jobb muzsikákat egészen hétfő hajnalig. Azóta viszont ő is kidőlt -- tegnapelőtt két óra gyengéd takarítgatás, tutujgatás, masszázs és kedves gügyögő hangokkal való behatás (na jó, meg egy kis monitorna és kocogtatás) ellenére sem volt hajlandó mást mutatni magából, mint kék alapon néhány sárga és piros csíkot.

Szóval az a helyzet, hogy napsütés, bulik, tengerpart és bergennygóc kalandok továbbra is vannak, számítógép viszont egyelőre nincsen. Már elgondolkoztunk egy bergennygóc Informatikaügyi Miniszter kinevezésén, akinek aztán a nyakába sózhatnánk a feladat megoldását; de attól tartunk, szívinfarktusban halálozna el mindahányszor meglátja, milyen állapotban kerülnek haza a sivatagi partikról a gépek. Annyira meg még egyikünket sem hajtotta a kétségbeesett közlésvágy, hogy a könyvtár spanyol nyelvű gépein, 90 %-ban elfelejtett ASCII-kódok segítségével pötyögjük le a blogbejegyzéseket. Úgyhogy  most arra kérnénk Titeket, lelkes és lelketlen olvasóinkat, hogy telepatikus úton összekapcsolódva keringessük meg a digitális csít, hátha az általa generált káoszörvény feldob magából egy kalandvágyó és együttműködésre hajlandó, utaztatható számítógépet. És akkor becsületszavunkra ígérjük, hogy jönnek az elmaradt beszámolók.

Addig is hatalmas köszönet Mesi barátunknak, akinek a gépén ezt az írást megalkothattam.

The road from Home to Home

A bit more than three weeks ago I was sitting on the courtyard of the Holes, and was trying to imagine myself finding my way first on the Cologne airport, then all across Germany and Austria, and then, worst of all, getting through the Hungarian bureaucratic system without any valid documentation and very little money. The whole thing seemed both surrealistic and scary. What am I, after all, but one of the tiny rabbits of the world hiding in my safe hole? How will I survive Out There?

Well, ladies and gentlemen, I proudly announce that all of the above-mentioned missions are almost completed :) Not without some hitches, I must admit. Almost everybody told us that hitchhiking in Germany is easy. I don't know too much about it, because we had to cross almost all Germany by train. After our first, extremely lucky ride from the airport to Frankfurt on a regular bus, four days of rain forced us to jump trains and sleep at some not-so-nice places, such as a medieval bastion, the backside of kids' amusement park and, worst of all, a supermarket door. It was a bit like getting back all those rainy days I skipped during the last year. 

After the rain had stopped, the only thing we had to do was to collect 100 euros for making the new documentation, arrive at Hungary and hand in all the paperwork. And so we did. Special thanks to Regensburg and the 99^th German Catholic Days – people have never been as generous as there. Thanks also to a friend's very nice friend who shared her appartement with us in Budapest. And let's not forget to mention Gyula's doctor and the administrator at the Office (what an Orwellian name, isn't it? And I'm not joking). They could have made the whole process of getting the new passports and driving licence much, much longer – but they did not bother. In theory, all our papers will be ready by the end of June.

And then?

Well, before we had left Tenerife, I felt the need to learn to stop making plans and practice going with the flow, so we had only two rock-solid plans: to make the necessary documentation and to make enough money to buy the ticket back to Tenerife in the autumn. Everything else is free flight. So instead of plans, here are our visions for July:

We've been wanting to listen a healing dose of good, hard psytrance music for a long, long time. Luckily it is possible in Hungary. Unfortunately, our favourite music and art Gathering had to be cancelled this year, but there are still a lot of parties to go to. Inner Waves, for example, has already booked Gyula as a DJ.

Sun Festival is the big fish we want to catch. I am sure they need us, so please, keep your fingers crossed that they know it as well.

After that, Red Lion Artist Gathering might be our good-bye to Hungary.

Besides, we want to visit friends all around the country, do lots of firedance and street performances and have a lot of fun in general.

And since there is no good blog entry without photos, here is some visual traces of how we spent our days in Hungary

Seeing mothers, sisters, niece and other relatives:

 Making fiery presents for our mothers:

 

We went to a demonstration against the destruction of a beautiful park in Budapest,

and we've seen the very first opera of our lives (but not the last). For the invitation thanks to Linda, our friend who sings in it.

Finally,  the last week we spent most of our time in front of the computer, collecting a huge amount of ebooks, music and movies, clicking on every interesting or crazy links on Facebook. In other words, doing everything we missed. Like keeping this blog updated. :)

Partibeszámoló: Freekend -- Aquarius Birthday Edition

Bulvárhír a Bergennygóc Krónikák februári ki(fak)adásából:

Rendőrök próbálták leállítani egy magyar lány és barátai születésnapi buliját, mert túl sok barátja van.

Szombat délután a Guardia Civil (az egyik spanyol rendőri szervezet) emberei állították le egy magyar lány és néhány barátja születésnapi buliját. A vendégek péntek este óta mulattak a helyszínen, ami egy teljesen lakatlan völgyben került megrendezésre Tenerife déli reptere és az autópálya között. A szombat délután másodszor kiérkező rendőrök elismerték, hogy a hangos zene nem zavart senkit, mégis ragaszodtak nem csak a zene lekapcsolásához, hanem ahhoz is, hogy valamennyi résztvevőnek el kell hagynia a helyszínt. Mindezt annak ellenére, hogy a bulin semmiféle kereskedelmi tevékenység nem folyt, és a résztvevők azt is bevállalták, hogy lebontják sátraikat, mivel a helyszínen állítólag nem volt szabad kempingezni. Az sem érdekelte a rendőröket, hogy a jelenlévők többsége elismerte, hogy több alkoholt fogyasztott, mint amennyivel még engedélyezett vezetni. A rendőrség végső érve az volt, hogy nem tartózkodhat 20-nál több ember egy helyen engedély nélkül, és ismételten felszólítottak mindenkit a lakatlan mezőről való távozásra.

És a történet nem hivatalos vége:

Mivel több barátunk is megadta a rendőröknek az adatait, nem akartuk kockáztatni, hogy pénzbírságot varrjanak a nyakukba. Ezért aztán másfél hét teljes szívvel végzett takarító, tereprendező és dekoráló munkáját hátrahagyva kocsira pakoltuk a hangtechnikát, és mindannyian átvándoroltunk egy másik helyszínre: abba a befoglalt farmházba, ahol az első négy hónapban laktunk Tenerifén, és ahonnan az akkori “rezidens” házfoglalótól nem a legszívélyesebb viszonyban váltunk el. Azóta ezt az illetőt kirúgták, a helyébe érkező új lakók pedig befogadták a partit. Úgyhogy végül is mégis volt értelme annak a sok munkának, amit annak idején a hely rendbetételébe és szépítésébe fektettünk: bár jóval kopottabb és megviseltebb formában, de mégis abban a térben buliztunk, amit egyszer mi alakítottunk ki. És bár több embertől hallottuk, hogy 2-3 kilométerre is elhallatszott a buli, úgyhogy tuti a két közeli település lakói is hallgattak minket (Pálmester dark szettje alatt még a föld is rezonált), 24 órán keresztül se híre, se hamva nem volt a rendőrségnek.

Pedig én szombat este a költözés után annyira kiakadtam, hogy mindent elfogadtam, amivel csak megkínáltak, aminek következtében az éjszaka nagyobbik részét félig a Szíriusz bolygón, félig pedig egy posztapokaliptikus mozifilmben töltöttem, és minden szembejövőnek elmondtam, hogy ha megint kijönnek a rendőrök, ez az én és csakis az én születésnapi bulim, és ha bevisznek a születésnapomon az sem érdekel, legalább egy életre emlékezni fogok rá. De úgy tűnik, ENNYIRE nem voltak kíváncsiak rám ;)

A tanulságok:

1. Az itteni hatóságok még nincsenek hozzászokva a két éjszakás illegál bulikhoz, szükségük van még egy kis edzésre, amíg tudomásul veszik, hogy nem csak egy éjszakát akarunk együtt tölteni. De nem adjuk fel :)

2. Az egyik előző írásban elmondtuk, hogy mennyire hiányzik nekünk az a fajta buliközönség, aki nem csak egy estére szeretné szétcsapni magát, hanem egy közösségi élményt szeretne megélni. Ezen a bulin viszont megkaptuk a pozitív megerősítést, hogy mégiscsak vannak, akik szívesen megélnek velünk hasonló élményeket. Hiszen máskülönben nem lettek volna hajlandóak egy nap után minden cuccukat összepakolni és gyalogolni egy órát. Sőt, az utolsó 300 méteren még a hangtechnikát is segíteniük kellett lecipelni – és jöttek és buliztak és táncoltak és végül megköszönték!

Úgyhogy megint fényesen beigazolódott az a feltevésünk, hogy egy buli mindenkinek többet ad, ha valamilyen módon tud tenni a buli működtetéséért.

3. Ha komolyan gondoljuk, igenis lehet egy kisebb bulit teljesen nonkommerciális módon működtetni! Ha jól emlékszem, 120 sörrel indítottuk a közös sörmegosztó hűtőt, és délelőtt még mindig volt egy pár sör a hűtőben, mire elindult a második sörbeszerző kommandó. Igaz, nem nagyon láttunk az éjszaka szaladgálva ordítozó atomrészeg embereket a tánctéren, de nekem őszintén szólva nem is hiányoztak. Fantasztikus érzés volt viszont, hogy nem kell feszülni a büfén, nem kell aggódni a pénz miatt, mert amit rászántunk a bulira, azt kiadtuk és kész. És fantasztikus volt azt megérni, hogy a bulizók megkeresnek és kérdezgetik, hol tudnak fizetni a sörért, amit megittak, vagy egyszerűen csak a pénzt nyomnak a kezünkbe, és megköszönik, hogy támogathatják a bulit! Úgyhogy legközelebb egy jól látható helyre tesszük az adománygyűjtő dobozt, és akkor valószínűleg a sör- és italmegosztó hűtőszekrényt is több itallal fogjuk tudni feltölteni. De azért így sem szomjaztunk :)

4. A személyes tanulság: újra megéltem azt, hogy ha egyszer buli van, akkor buli van, nem másnap, nem reggel, nem érdemes várni, hogy majd más lesz a zene, vagy a társaság, vagy a kedvem, vagy akármi. Mert nem biztos semmi, csak a jelen pillanat, és azt kell kiélvezni csordultig, mert bármikor vége lehet. Ezt már gyakorlom régóta, gyakorlatilag már az első buli óta, amire Tenerifére érkeztünk, de még mindig van hova fejlődni. Ezért van például, hogy nem nagyon készültek fényképek, legalábbis olyanok nem, amik közel jutnának ahhoz, hogy visszaadják az élményt. Például a Chillout Barlangban egy sem készült, úgyhogy ezt a különleges helyet nem tudom megmutatni :(

Azért van néhány kép, mutatóba:

Egy héttel korábban már készülnek a tengeralatti UV-lények

Épül a chilldóm és a dj-pult

Dj-pult éjszaka

DJ Fánit megtámadja az UV-polip

Mögöttem a Chillbarlangok bejárata

Még egy világvége utáni tánctér

De ők még a világvége után is nyomják a zenét

Fáni a Labirintus közepén

Manófalva a hegyek között

Újra a farmház nappalijában, hétfő délutáni Rainbow Chill

Persze, hogy az utolsó takarítós fuvar közben mi is megszívtuk a köves utat

És a lezárás: a parti után még hazavittük a farmházon ragadt kábé 20 fős Rainbow Karavánt, akik két napig állomásoztak nálunk a barrancóban, mielőtt továbbmentek volna La Gómerára. Hátrahagytak a Nyúlüregben két hátizsákot, egy török srácot és egy csomó kreatív energiát: volt és van nálunk azóta didgeridoo-workshop, ékszerkészítés a “kempingben”, készülünk az agyagozásra és a gyertyamártásra. Az egykori partihelyszín Chillout-barlangját pedig néhány szőnyeggel és párnával berendezve hagytuk ott, a freeshop-pal együtt. Úgyhogy ha repülővel érkeztek Tenerife South-ra, és van kedvetek felfedezőútra indulni a környező barrancóban, csak bátran kukkantsatok be minden utatokba eső barlangba!

The Rabbit Hole - A Nyúlüreg

Már régóta készülök megírni ezt a bejegyzést a Bergennygóc főhadiszállásról, azaz a mostani otthonunkról. Lassan, de folyamatosan szépítjük és építjük a mi kis “kolóniánkat”, ami összesen 8 darab, ember által készített barlangból áll – ebből kettőt csak nagyobb munkával lehet majd használatba venni. 2013 júniusában találtuk ezt a helyet, és akkor már el szerettünk volna költözni a Rudy-farmról, hogy a saját projekteinkre tudjunk több energiát fordítani. Egyik korábbi bejegyzésben láthattok pár fényképet a helyről, abban az állapotban, amelyben találtuk. Keletkezésükről nem sokat sikerült kideríteni, szerintem 100-200 évesek lehetnek, régi lakóbarlangok és víztároló tartályok lehettek.

A Rabbit Hole, vagyis a Nyúlüreg (beleértve mindegyik barlangot) Tenerife déli részén található, nem messze a tengertől, San Isidro és El Médano települések között, egy barranco-ban. A barranco egy víz által kimosott völgy, olyasmi, mint a kanyon, csak szűkebb és kisebb. Nevét onnan is kapta, hogy első éjszaka, amikor ott aludtunk, a barlangban megjelent egy nyúl, mert valószínűleg előttünk ő is a barlangban lakott az egyik nyúlüregben. 2013 július elején költöztünk ide, olyan elképzelésekkel, hogy nem csak magunknak alakítjuk ki lakóhellyé, hanem egy közösségi helyet csinálunk belőle, ahol többen is elférnek. Az építési munkák nagyon lassan haladnak, de nem csak a lyukainkkal foglalkoztunk, hanem csináltunk pár bulit is, sőt túráztunk is a szigeten, amikor jó idő volt. Amióta itt lakunk, senki sem jött megkérdezni, hogy miért vagyunk itt, meg mit csinálunk, pedig a két legnagyobb barlang és a nappali-konyhakert igencsak látszik a barranco tetején lévő műútról. A terület valószínűleg a Tenerife South repülőtér biztonsági övezetében van.

Első beköltöző vendégünk Fáni volt, aki 2014 január 17-én érkezett meg hozzánk. Ezt követően szinte áradatként érkeztek mindenféle manók, lények, elfek, humanoid létformák – néhányan maradtak jelen pillanatig, sokan viszont csak napokig vendégeskedtek nálunk. A legtöbben a Freekend – Aquarius Birthday party után voltak nálunk, amikor is a buliról elindulásban lévő, kb. 20 tagból álló utazó rainbow family-t invitáltuk meg pár napra. Jelen pillanatban heten vagyunk, mint a gonosz vérnyulak, és mindenki magyar. Volt egy német és egy török-görög tagja is a közösségünknek.

Rengeteg elképzelésünk van még a továbbiakban, vannak 5 és 10 éves építési terveink is. Most már mint közösség működünk és többé-kevésbé segítjük egymást a saját személyes helyének kialakításában és legtöbbször egyéb dolgokban is. A közös feladatokat, mint a kajaszerzés, vízhordás, fahordás, fadarabolás, vacsorakészítés, stb. szintén megosztuk, így mindannyiunknak könnyebb az élete, nem mintha amúgy lenne okunk panaszra :) Idén nyárra Frenchyvel megyünk vissza Magyarországra, de valószínűleg marad majd itt valaki, hogy felügyelje és élvezze a barlangokat.

#3 és #5 barlangok, megtalálási állapot

Az udvarunk, 2014 januárjában

Szivárvány

Az udvarunk, 2014 március

Az udvarunk, 2014 március

#1 barlang, itt lakok Frenchyvel

A kemping övezet

Az udvarunk az #1 és #2 barlangok előtt, 2014 március

#3 barlang, buli, 2014 március

#3 barlang, buli, 2014 március

Az udvar és a barranco, 2014 március

Az udvar, 2014 március

Az udvar a tetőteraszról, 2014 március

#4 és #6 barlangok, 2014 március

Barlangavató buli, 2013 augusztus

Az új kőkanapé és az új tűzhely, 2013 szeptember

#1 és #2 barlang az épülő kőfallal

#2 barlang még takarítás előtt, most ez a raktár

Az udvarunk, 2013 szeptember

#2 barlang, padlóépítés közben, 2013 november

Készül a karácsony esti vacsora, 2013 december

További fényképeket láthattok a Nyúlüregről Facebookon.