Utunk Tenerifére

Megkaptuk a jelet Gran Canarián egy üzenet formájában, hogy merre haladjunk tovább: március 30-án Tenerifén, La Tejita mellett Collective Meditatiohm Full Moon goa–psytrance parti lesz, és úgy tűnik, van elég pénzünk a kompra átmenni az óceánon. Las Palmas de Gran Canariáról visszaindultunk a barlangunkhoz, de még megálltunk Maspalomasban elköszönni Danieláéktól és magunkhoz venni a tüzes cuccokat. Puerto de Mogánban meglepetésünkre két honfitársunkkal találkoztunk, Fánival és Gyulával. Fánitól egy csomó jó tippet kaptunk Tenerifére, meg Gran Canariára is, amiket nem találtunk meg. Frenchy úgy gondolta, hogy ha elhatározzuk, hogy elindulunk, sorra jönnek majd az olyan lehetőségek, amikre vártunk, és igaza volt.

Igen otthonos barlangunkat Fánira hagytuk, összepakoltunk, fájdalmas búcsút vettünk El Castillete várhegyszerű szikláitól, és elindultunk ismét az ismeretlenbe, Tenerifére. Azaz vissza Maspalomasba, mert véletlenül ott maradt Frenchy széldzsekije, zsebében az útlevelével. Köszi, Pé, hogy megtaláltad!

Gran Canaria szép, de úgy érzem, az én helyem, az én otthonom mégsem ott van. Sokat gondolkoztam, mit is jelent valójában az otthon, az utazás, a nép, a család, a boldogság. Fontos dolgok, amikre vágyok, amiket szeretnék megtalálni – elsősorban az otthonom, a helyem a nagyvilágban. Azt hiszem, az otthonom egy olyan szép hely, nagyon közel a természethez, ahol a népem vesz körül egy kisebb, élhető, fenntartható közösségben, békében, mulatságban, boldogságban, kreativitásban, nem pusztítva tovább élőhelyünket, a Földet.

„Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem. Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelidít. Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőktől. De mivel barát-kereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy a barátod legyek, szelidíts meg engem!” (Antoine de Saint-Exupéry)

A szigeteken stoppal közlekedtünk, a busz elég drága a bergennygóc utazóknak. Elég könnyű stoppot kapni, helyiek is, turisták is felveszik az utazókat. Utolsó stoppunk Gran Canarián: Maspalomasból késő délután indultunk Las Palmasba, mert másnap onnan ment a komp. Kábé 2 perc várakozás után egy perui arc vett fel minket, először egy squatot ajánlott, ahol esetleg tölthetnénk az éjszakát, majd mondta, hogy ő egy farmon lakik, és szívesen látnak ott éjszakára. „Véletlenül” egy szintén magyar zsonglőrcsajszi szobáját kaptuk meg éjszakára. FincAmor a farm neve, valahol Arucas mellett egy barrancóban. Kábé nyolcan élnek ott, barátságosak, van napból nyert energiájuk, kertjük, szépen berendezett épületük, két vagy három faházuk, és épül egy jurta is az udvaron. Délután megnéztük az északi óceánpartot, majd Arucast, este pedig beszélgettünk egy jót a perui arccal – spanyolul, én inkább figyeltem és tanultam. Maradhattunk volna, de másnap várt ránk Tenerife, és egészen a kompig elvittek minket kocsival. Csodálatos élmény volt.

Az olcsó komp (Acciona) csak hetente egyszer jár Las Palmasból Santa Cruzba, csütörtökönként, 24 euró per koponya játékpénzért. Március 28: zsebünkben a két jeggyel sétálunk fel a kompra – mi ez, ez a komp? Azt hittem, ez egy szálloda! 10 emelet, mozi, uszoda, bár, étterem, egy egész úszó város. Még eddig sosem utaztam ekkora vasdarabon, meg az óceánon sem. A vasmonstrum lassan, négy óra alatt ringatózott át Tenerifére. Viszlát barlang, El Castillete, Las Palmas, Mogán-völgy, finn vámpírlény, osztrák vérfarkas, utcazenészek, sok szerencsét magyarok!

Tenerifén van Spanyolország legmagasabb pontja, a vulkán tetején, 3718 méter magasságban. Sokkal hepehupásabb , hegyekkel és sziklákkal, mint Gran Canaria. Láthatóan több a zöld növény és az erdő. Santa Cruz de Tenerife rögtön egy nagy doboz, padon hagyott (vagy felejtett) süteménnyel fogadott. Az éjszakát az Auditórium melletti, parkszerű üres telken töltöttük, függőágyban, sok szúnyoggal – menniyre nem bírom, ha éjszaka a fülembe zümmögnek és az orromba repülnek! Másnap megnéztük a várost, próbáltunk zsonglőrködni, de a Semana Santa (Húsvét szent hete) alatt pont akkor volt egy felvonulás, sok rendőrrel. Estére átvittek minket Las Caletillasba, ahol ismét találtam egy ötveneuróst. :) Másnap, 30-án megérkeztünk La Tejitába, ahol folyamatosan viharos szél van, megtaláltuk az esti buli helyszínét, és egy kellemes, szép óceánpartot.

A buli helyszíne egy régi farm, amit most egy ausztrál kalóz squat-olt be, és újítja fel. Hatalmas tér, kősivatag bokrokkal és kaktuszokkal, a közelben paradicsomültetvény sátrakban, egy tágas épület, dekoráció, hangtechnika, öreg Mercedes busz mint büfé, tábortűz, lassan érkező partinép, lassan induló buli – „hoppá, én kezdek, teszek egy kis goatrance-t!” – majd bulizás és ismerkedés reggelig, végül 9-kor a Policia Local leállítja a hangot. „Nincs engedély, nincs buli, mert elvisszük a hangtechnikát!” Milyen kár, pedig még sokan bírták, és napközben is zenélhettem volna. Mindegy, takarítás, ismerkedés, Guajiero (mézes rum) és egy csomó ingyensör a büféből. :)

Rudy, a kalóz igen szimpatikus lény, aki ezen a régi tanyán egy alternatív hostelt szeretne indítani, egy olyan helyet, ahol különféle workshopokat is lehetne csinálni, és kisebb bulikat, főleg élőzenével. Tetszett a fogadtatás, láttunk fantáziát az ötletben, úgyhogy itt maradtunk egyelőre segíteni. Van egy igen komoly nappali, kívül de mégis belül, mert szúnyoghálószerű dologgal van körbevéve. Középen a tábortűz, amin általában a vacsorát is készítjük, körben kanapék és egy könyvespolc. 

A legközelebbi kisváros El Medano, ahol kitesurf-versenyeket is szoktak rendezni, a főtéren van free wifi, és a Dinó itt is szeret minket. A tanyára érkeznek kanapészörfösök, amíg el nem indul a hostel. Szinte minden este új, érdekes emberek futnak be. A szomszéd barrancóban lakik egy ismerősünk, akivel Barcelonában ismerkedtünk meg, és lakott Sitgesben is, ugyanabban a squatban, ahol mi is. Kicsi a világ. Van egy igazán szép, otthonos barlangja, ahol tegnap volt egy kisebb buli, zenészekkel, utcaművészekkel és egy pont hetvenéves angol turistával. Itt, a Kanári-szigeteken abszolút pozitív élmény barlangban élni.

El Medano kábé 15 perc gyalog, az óceánpart meg kábé 10. Egyelőre itt maradunk, de tervbe van véve a vulkán csúcsának megtekintése is valamilyen szinten (legfelülre engedély kell), La Caleta, ahol elvileg sok utazó és hippi él egy barrancóban, illetve a sziget északi része, ahol a térkép szerint sok az erdő.

Most képeket nem tudok feltenni, mert ahhoz túl lassú a net. Minden jót és sok napsütést Teneriféről!