Torremolinos dióhéjban: november 25. – január 14.

FÖLD

Placa Andalucia: a fekete lyuk, ahonnan nem lehet elszabadulni; fehér fényű kandeláberek; a szökőkút, ahova Pálmester beleejtette a hosszú botot és amibe Smiley beleöntötte a maradék mosogatószert; táncoló fényei a plafonon; éjfélkor lekapcsolják a világítást; a Növények feletti lámpa a balkonon, ami az egész térről látszik, mint valami világítótorony; a parkolófeljárat a tükrös háttérrel, ami előtt gyakorolni lehet; El Bar, Viking Bar, Mercadona.

Plaza Andalucia, a szökőkút a nappali ablakából
fotó: Muppa van der Seraph

A tengerpartra levezető lépcsők: a piros, ahol kalapoztunk az ördögbotokkal, amíg el nem zavartak a rendőrök; amikor sírva fakadtam, hogy sose lesz meg a pénz a jegyre Kanárira, akkor az étteremből kijött egy néni, a kezembe nyomott egy tízeuróst és két tócsnit kenyérrel; a szőke eladólány a festményboltban; a tangóharmonikás kolléga és felesleges tárgyak boltsora;

és a fekete-fehér, ahol egyedül, kettesben és négyesben néztük a tengert, gyakoroltuk a nyakbaülést, ahova meditálni jártam, és ahol utolsó este végül tüzeztünk egyet az egész csapattal; fent a kapunál a foglaltház udvarán a hatalmas fa, és lent az ivóvizes csap a sétányon, és mellette a sziklafal, hogy lásd, milyen szép volt ez part, mielőtt ráépült az ostoba műanyag nyaralóváros.

Az adománygyűjtő dobozok: a zöldséges, a pékség a pueblóban, a tengerparti hosszú sötét utca, a körforgalom, a pitás pékség; a belvárosban nem kukázunk; nem azt mondtad, hogy a belvárosban nem kukázunk?! jólvan, csak belenéztem; a lépcső mellett, a fenti nagy útnál, nézd már, itt is egy zacskó kaja.

A hegyek: amelyikre felmásztunk: sziklák, az ott nem oregánó? itt egy barlang, ez csak ekkora? be akarok menni a legvégéig, akkor is, ha para; a süvöltő szél az adótornyok között; a látóhatáron a négy kis fekete dudor: Afrika; sötétedéskor lefelé a meredek, laza kövekkel teli ösvényen, vízelvezető csövön át az autópálya alatt és busszal haza.

És amelyiket nem, pedig a hármas csúcs minden reggel hívogatott a balkon ablakán keresztül a város felett. Nem baj, majd legközelebb.

VÍZ

A tengerpart: a sétány, ahova végül is leköltöztünk játszani, mert ott nem érdekelte a rendőröket; a feka napszemüvegárus a szivárványszínű műpánktaréj a fején; a pálmaliget, ahol a fákhoz egyesével ki van húzva az öntözőcső; az a pont a strandon, ahová a legtovább süt a nap, amit természetesen általában befoglaltak a horgászok; és a gyönyörű sziklafal, alatta a böhöm nagy Hotel Meliával, ahol Pálmester az ötven eurót találta; a mufurc fejű téli turisták, akik nemhogy 20 centet sajnáltak tőlünk, de gyakran még a mosolyt is; az égből hullott húszeurós.

A tenger: a szelíd hullámok, az alig észrevehető dagály és apály, a nagy hajók, amik Afrika felé úsztak, és a repülők, amik a tenger felől közelítettek rá a malagai reptérre, kivéve azt a két éjszakát, amikor megváltoztatták a Mátrixot, és ugyanott visszafelé szálltak; a rengeteg kagyló a homokban; éttermek, sirályok, macskák.

Tengerpart, Torremolinos
fotó forrása

LEVEGŐ

A finnek: káoszmágia-generátor csúcsra járatva; köszönjük, hogy itt lehetünk, mi köszönjük, hogy itt vagytok; füstgomoly és Steinburg sör, a nappaliban a kanapé, ahol Tuula elbúcsúzott ettől a dimenziótól, és azóta a lakás őrzőszelleme; lencseleves, sült krumpli, sajttál és moslékos melegszendvics; az én szobám, vagyis a mi szobánk, vagyis a te szobád, ami Muppa és Tiia szobája volt, szóval a MI szobánk; már megint elmosogattatok?! Kinél van a kulcs? Nem mehettek el innen, bezárunk, amíg le nem késitek a gépet; viszlát Transitionon márciusban.

Világvége: meditáció a sztúpánál Benalmadenában; igyunk valahol valamit, nem megyünk föl inkább a hegyre? dehogynem, menjünk. Hegyi túra: lásd feljebb; este busszal haza, előtte kukakörtúra, találtam cigit, mi?! Három karton francia Marlborot; megjöttünk, buli van, éjszakai randevú a dalai lámával, hajnali zakatolás, mikor alszom már el végre, legyen már vége a világnak! Vége.

Karácsony: közös vacsora az El Bar-ban, rántott karfiol, krumplisaláta, garnélarák, finn különlegességek, cékla, sangria, gyümölcsös pite, este glögi, védelmező varázsigék a Kalevalából finnül és beatbox-megőrülés a nappaliban; Laura nevetésére alszom el.

Szilveszter: Benalmadena, 8-kor fellépés a Yano's-ban, Mojito longdrink; 10-kor fellépés a Reflában, sangria, menjetek körbe a kalappal, mert a vendégek szeretnének még pénzt adni nektek, és meg vagytok hívva holnapra vacsorázni; utolsó busszal vissza Torremolinosba, melegbárok terasza, hát itt nincs senki, éjfélkor tűzshow a Placa Andalucián; pezsgő, szőlő, sangria; Hyva uutta vuotta! Feliz ano nuevo!

TŰZ

Minden nap: Kontakt bot, legyező, van este egy fellépésünk, benne vagytok, persze; lesz videokamera, kettő is; Smiley dobol, videovágás; zeneválasztás, Mitsoura, Games in Trance, Samirnak van hangcucca, zenére lépünk fel; gyakorlás a tengerparton, dugóhúzó, háton forgatás, a nyakadban ülve akarom forgatni a botot, 30 másodpercre sikerült! Töltsük fel a videókat a Youtube-ra, van internet, nincs internet, Veerának van, Japának van, fent van a videó! Utolsó közös játék a lépcsőkön, Aria tüzes esernyővel. Nyáron jöttök fellépni Finnországba? És ti Magyarországra?