Szezonzárás

Féléves majdnem teljes csend után most, hogy a Kanári-szigeteken vége a szezonnak, szeretnénk azért mégiscsak egy halk életjelet adni magunkról. Fejben készül már egy képes összefoglaló arról, mi mindent csináltunk ezen a télen, de addig is, amíg kis bitek sorozatává tudjuk kódolni az emlékképeket, szeretnénk néhány gondolatot megosztani múlt- és jövőbeni vendégeinkkel.

Statisztika

Nem sikerült pontosan összeszámolni, de becsléseink alapján úgy 50 ember fordulhatott meg nálunk az elmúlt télen. Nagy részük persze a goákok közül került ki, de azért keveredtek ide random utazók, zenészek és egyéb állatfajták is. Meglepetésünkre (legalábbis az enyémre) hihetetlen mértékben felülreprezentált volt a magyar ajkú népessége a völgyünknek: a vendégeknek legalább 80 %-a magyar volt. A rekordot egy januári éjszaka tartja: összesen huszonhárman aludtunk a barlangokban és környékén, ebből 22-en magyarok.

Novembertől áprilisig részt vettünk (változatos formában és változatos összeállítású csapatokkal) öt Fullmoon-buliban. Mindegyiken dekoráltuk a Chill helyszínt, három alkalommal pedig chai-jal és energiagolyókkal láttuk el a mulatozó népséget. Megrendeztük Tenerife első magyar témájú Tengerparti Mulatságát és összeálmodtuk a harmadik Freekendet, ismét teljesen szivárványos adományalapon működtetve. Megmentettünk a szemétégetőből több száz kiló teljesen ehető minőségű ételt és rengeteg olyan tárgyat (ruhát, bútort, ékszert, kacatot és uv-fényben világító bármit), aminek már első körben sem ott lett volna a helye. Szintén változó számban és formában, de képviseltettük magunkat La Gomera és La Palma psy-életében is.
És mindezek mellett építettük-szépítettük a Nyúlüregeket, tovább szőttük a bolygón átívelő ismeretségek hálóját és persze ismerkedtünk egymással és magunkkal is, a bennünk lakó angyalokkal és vérnyulakkal.

Köszönetnyilvánítás

Szeretnénk együttesen és név szerint is köszönetet mondani jó pár embernek, aki csatlakozott hozzánk az elmúlt szezonban, akár csak néhány napra, akár hetekre. Nem ábécé- és nem fontossági sorrendben.

Köszönjük mindenkinek, aki aktívan részt vett abban a folyamatban, aminek során sok-sok nagy kőkupacból, néhány régi, földbe vájt lyukból és rengeteg szemétből mentett kacatból lassan kialakul a bergennygóc nagykövetség és a gennyfakadárok tenerifei főhadiszállása. Ehhez persze elég sokan hozzátették a maguk kövét vagy kacatját, de van pár név, ami mélyebben bevésődött a bergennygóc történelem lapjaiba. Horgász, köszi a villámgyors raktárpolcot, és hogy sikerült arra inspirálnod Pálmestert, hogy befejezze egyik nagy álmunkat, az elkezdett kemencét. Pizza és kenyér még nem sült benne, de rakott krumpli, gyümölcskenyér, csapati, héjában sült krumpli és aludttejes zsemle már igen.

Maresz, köszi szépen a mosogatót és a rakétatűzhelyet. Utóbbit elég sokan megcsodálták már, többen szeretnének egy hasonlót. Mondanám, hogy nem tudod, mennyire megkönnyítetted a mindennapi életünket, de hát tudod te azt :)

Szende, Fanni, köszi a humánkomposzt-gödröt. Annyira lelkesek voltatok a gödörásással, hogy csak most, június elején kellett megnyitni a következőt.

Zsófi, köszi a kezdeti lelkes betonozást és festést, szép lett és elég tartós is. Ne aggódj, semmi nem volt hiába és nem volt egy perc munkád sem elvesztegetett idő.

Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a különböző bulikon való megmozdulásainkon. Köszönjük a sok tüzezést Sacinak és Jocinak, a szuper szappanokat Otinak (a kávés-fahéjasnak olyan illata volt, hogy meg kellett kóstolnom), Tóth Csabinak a Tengerparti Mulatság alapötletét és a noszogatást a megvalósításra, Zolinak a jelenlétet és a nyugodt középpontot, akivel mindig le lehetett higgadni, Krisztiánnak a dobolást és Kingának, hogy ennyi év kihagyás után mégis becsatlakozott a hastáncbemutatóba. Fáni, köszönjük szépen a fantasztikus tácnzenéket és külön köszönet a Labirintusért, reméljük, még sok helyen létre tudod hozni ezt az energiaörvényt.

A Freekend angyalait egyszerűen azért nem tudjuk felsorolni, mert mindenki beletette a magáét abba, hogy legyen kaja, sör, áram, zene, tűzifa, vagy csak egy mosoly, egy „köszönöm”, egy megnyugtató ölelés. És bár ennek a blognak magyar a munkanyelve, ezt az utóbbi köszönetet beszúrjuk ide spanyolul, angolul, olaszul, portugálul és franciául is, mert legalább ennyi anyanyelven beszélnek a goangyalok. Freekend people: Muchas gracias! Thank you very much. Grazzie! Muy ubrigado! Merci beaucoup!

Ja és persze naná, hogy köszönjük mindenkinek a finom hazai pálinkákat! További folyékony adományokat bármikor szívesen fogadunk :) Továbbá köszi Dávidnak a fülgyertyákat, Beának a Sport szeletet, Horginak a klasszik vaníliás karikát és Sacinak a gulyáskrémet!

Utoljára hagytam, de csak a drámai hangsúly kedvéért: Mesi drága, köszönünk minden apró és nagy segítséget, ez a hely nélküled nem lenne az, ami. Mindig gondolj rá úgy, mint az (egyik) otthonodra!

A Sötét Oldal

Sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon fejeződjön-e be itt ez az írást, vagy hozzuk szóba a problémákat is. Végül is arra jutottam, Pálmesterrel megbeszélve, hogy nem volna igaz a kép, amit mutatunk, ha nem hozzuk szóba az árnyékos oldalt is. Úgyhogy most nevek nélkül megkérünk minden volt és jövőbeli vendégünket, hogy olvassa figyelmesen, nyitott szívvel és megértéssel az alábbiakat. Természetesen akinek nem inge, semmit ne vegyen magára. De ha esetleg magadra ismersz egyik-másik dologban, kérünk, gondolkozz el rajta, hogyan csinálhatnánk a jövőben másképp a dolgokat.

A legfontosabb dolog, amit a Nyúlüregek minden volt és leendő vendégének el szeretnénk mondani: egy-két napra minden bergennygóc állampolgárt szívesen látunk. Ha minket választasz landolási pontnak Tenerifén, szívesen elmondjuk és megmutatjuk mindazt, amit erről a szigetről és az itteni életről tudunk. De ha egy-két hétig velünk akarsz maradni, úgy gondoljuk, az a minimum, hogy segítesz a projektjeink előremozdításában. Nem várjuk el persze mindenkitől, hogy annyira munkamániás legyen, mint mi, de nem vagyunk ingyenhostel sem! Hosszabb távon azokkal szeretnénk megosztani az életterünket, akikkel az álmainkat és azok megvalósítását is meg tudjuk osztani, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy csak ebből lesznek olyan élmények, amikre mindannyian szívesen emlékszünk vissza.

Ha már a megosztásnál tartunk: örülünk, hogy megtaláltunk itt egy zugot, ahol a mindennapi túléléshez és a kreatív alkotáshoz szükséges dolgok olyan mennyiségben elérhetőek, hogy az nem csupán nekünk elég, de a vendégeinknek is. Ezért aztán szívesen meg is osztjuk azokat veletek. De a „megosztás” nem azt jelenti, hogy bármikor besétálhatsz a lakószobánkba és elvehetsz onnan bármit, amit éppen megkívánsz. Ezt sem gondoltam volna, hogy el kell mondani, de a tapasztalat azt mutatja, hogy szükséges. Tehát, ha látsz valamit, amire éppen szükséged van, vagy nagyon szeretnéd, és nem a közös konyhában vagy a freeshopban van, akkor légyszi kérdezd meg, hogy elveheted-e!

Bevallom, szívet melengető érzés volt látni, milyen arccal csodáltátok meg sokan kis otthonunkat, és örülünk, ha arra inspiráltunk, hogy te is alkoss itt valamit. De légy szíves, mielőtt bármit szétszedsz, lerombolsz, kiásol vagy betemetsz, beszéld meg velünk. Attól, hogy te valaminek nem látod értelmét, még lehet, hogy van. Például egy szél ellen védő kőfalat ledönteni egy embernek néhány perc. Visszaépíteni többórás munka lesz, és még legalább egy segítőt kell találnunk, hogy vissza tudjuk rakni a majdnem százkilós sziklákat.

Tiszteld a barrancóban élő állatokat és növényeket! Ami neked esetleg egy félig kiszáradt kis bokornak tűnik, amire nyugodtan ráléphetsz vagy betemetheted földdel, az egy olyan élőlény, aki lehet, hogy régebb óta néz szembe a sivatagi körülményekkel, mint hogy te megszülettél. Ráadásul jó esély van rá, hogy a világon sehol máshol nem nő, csak ezeken a szigeteken. És ha nem vigyázunk rájuk, akkor már itt sem sokáig.

Még egy olyan megjegyzés, amire soha nem gondoltam volna magamtól, de az idei tél tapasztalata alapján inkább szóvá teszem: semmilyen személyes konfliktusnak nem az a rendezési módja, hogy a másik tárgyaiban kárt teszel vagy elveszed őket. Főleg nem az a módja, hogy késsel kergeted a másikat a barrancóban! Ha ebben nem értünk egyet, akkor jobb, ha nem minket választasz vendéglátónak.

Légy szíves, ne lopj el semmit a szomszédainktól! Nem azért, mert annyira sajnálnánk a katolikus egyházat vagy a természetpusztító gigaültetvényeket (a két legközelebbi szomszédunkat), hanem mert te hazamész, mi viszont hosszú távon tervezünk itt maradni és ezt nem könnyíti meg, ha újra és újra el kell magyaráznunk, hogy „elnézést, de nem mi voltunk.”

Végül, én személy szerint nagyon büszke vagyok arra, hogy sikerült jó pár embert ráébreszteni arra, hogy a „szemét” egy mesterségesen kreált kategória, amit ha átlépünk, lehetőségek egész sora tárul fel a kreatív alkotásra. Remélem, hogy ezt a látásmódot páran magatokkal is vittétek, mert biztos vagyok benne, hogy nem csak Spanyolországban de a világ számos más pontján működik. De arra is megkérnénk, hogy mielőtt a koszos, véres, szakadt ruháidat, az üres cementeszsákokat és festékesvödröket meg a kiürült dohányoszacskókat itt hagyod egy kupacban a sarokban vagy a barrancóban szétszórva, kérdezz meg minket, hogy szükségünk van-e ezekre. És ha nem, akkor esetleg segíthetsz minket abban, hogy elhelyezed a nyilvános megosztásra szolgáló adománygyűjtő dobozokban, amiket a köznyelv csak „kuka” néven emleget.

Ünnepélyes Zárszó

(Lengenek a bergennygóc zászlók, a zenekar eljátssza a bergennygóc himnuszt, minden genny egyszerre fakad, satöbbi)

Na, most hogy túl vagyunk azokon a dolgokon, amikről egyikünk sem beszél szívesen, szeretnénk még egyszer köszönetet mondani mindenkinek, aki nálunk járt, és ha csak egy szalmaszál elmozdításával is, de segítette ennek az őrült álomnak a valóra váltását. Amióta csak rátaláltunk erre a helyre, azt éreztük, hogy nem kettőnktől lesz teljes, hanem ha másokkal is meg tudjuk osztani. És elnézést kérünk mindenkitől, tisztában vagyunk vele mi is, hogy távolról sem mindig sikerült azt és úgy mondani, csinálni, amit tiszta szívből mondani, csinálni szerettünk volna. Ígérjük (magunknak is, nektek is), hogy tanulunk a hibákból éppúgy, mint a jól sikerült dolgokból: az előbbieket nem, az utóbbiakat pedig igenis szeretnénk megismételni az elkövetkező őszi-téli szezonban.

Itt hamarosan olyan meleg lesz, hogy minden Lény, növényektől a Nyulakig, visszahúzódik a föld alatti üregekbe, legalábbis nappalra. Mi személy szerint a fő Nyúlüreg csinosításával tervezzük tölteni ezt az időszakot, hogy legközelebb másképp tudjunk fogadni Benneteket. Nektek meg a viszontlátásig kívánunk szép és mély élményekben, nevetésben, utazásban és alkotásban gazdag nyarat!