Partibeszámoló: Freekend -- Aquarius Birthday Edition

Bulvárhír a Bergennygóc Krónikák februári ki(fak)adásából:

Rendőrök próbálták leállítani egy magyar lány és barátai születésnapi buliját, mert túl sok barátja van.

Szombat délután a Guardia Civil (az egyik spanyol rendőri szervezet) emberei állították le egy magyar lány és néhány barátja születésnapi buliját. A vendégek péntek este óta mulattak a helyszínen, ami egy teljesen lakatlan völgyben került megrendezésre Tenerife déli reptere és az autópálya között. A szombat délután másodszor kiérkező rendőrök elismerték, hogy a hangos zene nem zavart senkit, mégis ragaszodtak nem csak a zene lekapcsolásához, hanem ahhoz is, hogy valamennyi résztvevőnek el kell hagynia a helyszínt. Mindezt annak ellenére, hogy a bulin semmiféle kereskedelmi tevékenység nem folyt, és a résztvevők azt is bevállalták, hogy lebontják sátraikat, mivel a helyszínen állítólag nem volt szabad kempingezni. Az sem érdekelte a rendőröket, hogy a jelenlévők többsége elismerte, hogy több alkoholt fogyasztott, mint amennyivel még engedélyezett vezetni. A rendőrség végső érve az volt, hogy nem tartózkodhat 20-nál több ember egy helyen engedély nélkül, és ismételten felszólítottak mindenkit a lakatlan mezőről való távozásra.

És a történet nem hivatalos vége:

Mivel több barátunk is megadta a rendőröknek az adatait, nem akartuk kockáztatni, hogy pénzbírságot varrjanak a nyakukba. Ezért aztán másfél hét teljes szívvel végzett takarító, tereprendező és dekoráló munkáját hátrahagyva kocsira pakoltuk a hangtechnikát, és mindannyian átvándoroltunk egy másik helyszínre: abba a befoglalt farmházba, ahol az első négy hónapban laktunk Tenerifén, és ahonnan az akkori “rezidens” házfoglalótól nem a legszívélyesebb viszonyban váltunk el. Azóta ezt az illetőt kirúgták, a helyébe érkező új lakók pedig befogadták a partit. Úgyhogy végül is mégis volt értelme annak a sok munkának, amit annak idején a hely rendbetételébe és szépítésébe fektettünk: bár jóval kopottabb és megviseltebb formában, de mégis abban a térben buliztunk, amit egyszer mi alakítottunk ki. És bár több embertől hallottuk, hogy 2-3 kilométerre is elhallatszott a buli, úgyhogy tuti a két közeli település lakói is hallgattak minket (Pálmester dark szettje alatt még a föld is rezonált), 24 órán keresztül se híre, se hamva nem volt a rendőrségnek.

Pedig én szombat este a költözés után annyira kiakadtam, hogy mindent elfogadtam, amivel csak megkínáltak, aminek következtében az éjszaka nagyobbik részét félig a Szíriusz bolygón, félig pedig egy posztapokaliptikus mozifilmben töltöttem, és minden szembejövőnek elmondtam, hogy ha megint kijönnek a rendőrök, ez az én és csakis az én születésnapi bulim, és ha bevisznek a születésnapomon az sem érdekel, legalább egy életre emlékezni fogok rá. De úgy tűnik, ENNYIRE nem voltak kíváncsiak rám ;)

A tanulságok:

1. Az itteni hatóságok még nincsenek hozzászokva a két éjszakás illegál bulikhoz, szükségük van még egy kis edzésre, amíg tudomásul veszik, hogy nem csak egy éjszakát akarunk együtt tölteni. De nem adjuk fel :)

2. Az egyik előző írásban elmondtuk, hogy mennyire hiányzik nekünk az a fajta buliközönség, aki nem csak egy estére szeretné szétcsapni magát, hanem egy közösségi élményt szeretne megélni. Ezen a bulin viszont megkaptuk a pozitív megerősítést, hogy mégiscsak vannak, akik szívesen megélnek velünk hasonló élményeket. Hiszen máskülönben nem lettek volna hajlandóak egy nap után minden cuccukat összepakolni és gyalogolni egy órát. Sőt, az utolsó 300 méteren még a hangtechnikát is segíteniük kellett lecipelni – és jöttek és buliztak és táncoltak és végül megköszönték!

Úgyhogy megint fényesen beigazolódott az a feltevésünk, hogy egy buli mindenkinek többet ad, ha valamilyen módon tud tenni a buli működtetéséért.

3. Ha komolyan gondoljuk, igenis lehet egy kisebb bulit teljesen nonkommerciális módon működtetni! Ha jól emlékszem, 120 sörrel indítottuk a közös sörmegosztó hűtőt, és délelőtt még mindig volt egy pár sör a hűtőben, mire elindult a második sörbeszerző kommandó. Igaz, nem nagyon láttunk az éjszaka szaladgálva ordítozó atomrészeg embereket a tánctéren, de nekem őszintén szólva nem is hiányoztak. Fantasztikus érzés volt viszont, hogy nem kell feszülni a büfén, nem kell aggódni a pénz miatt, mert amit rászántunk a bulira, azt kiadtuk és kész. És fantasztikus volt azt megérni, hogy a bulizók megkeresnek és kérdezgetik, hol tudnak fizetni a sörért, amit megittak, vagy egyszerűen csak a pénzt nyomnak a kezünkbe, és megköszönik, hogy támogathatják a bulit! Úgyhogy legközelebb egy jól látható helyre tesszük az adománygyűjtő dobozt, és akkor valószínűleg a sör- és italmegosztó hűtőszekrényt is több itallal fogjuk tudni feltölteni. De azért így sem szomjaztunk :)

4. A személyes tanulság: újra megéltem azt, hogy ha egyszer buli van, akkor buli van, nem másnap, nem reggel, nem érdemes várni, hogy majd más lesz a zene, vagy a társaság, vagy a kedvem, vagy akármi. Mert nem biztos semmi, csak a jelen pillanat, és azt kell kiélvezni csordultig, mert bármikor vége lehet. Ezt már gyakorlom régóta, gyakorlatilag már az első buli óta, amire Tenerifére érkeztünk, de még mindig van hova fejlődni. Ezért van például, hogy nem nagyon készültek fényképek, legalábbis olyanok nem, amik közel jutnának ahhoz, hogy visszaadják az élményt. Például a Chillout Barlangban egy sem készült, úgyhogy ezt a különleges helyet nem tudom megmutatni :(

Azért van néhány kép, mutatóba:

Egy héttel korábban már készülnek a tengeralatti UV-lények

Épül a chilldóm és a dj-pult

Dj-pult éjszaka

DJ Fánit megtámadja az UV-polip

Mögöttem a Chillbarlangok bejárata

Még egy világvége utáni tánctér

De ők még a világvége után is nyomják a zenét

Fáni a Labirintus közepén

Manófalva a hegyek között

Újra a farmház nappalijában, hétfő délutáni Rainbow Chill

Persze, hogy az utolsó takarítós fuvar közben mi is megszívtuk a köves utat

És a lezárás: a parti után még hazavittük a farmházon ragadt kábé 20 fős Rainbow Karavánt, akik két napig állomásoztak nálunk a barrancóban, mielőtt továbbmentek volna La Gómerára. Hátrahagytak a Nyúlüregben két hátizsákot, egy török srácot és egy csomó kreatív energiát: volt és van nálunk azóta didgeridoo-workshop, ékszerkészítés a “kempingben”, készülünk az agyagozásra és a gyertyamártásra. Az egykori partihelyszín Chillout-barlangját pedig néhány szőnyeggel és párnával berendezve hagytuk ott, a freeshop-pal együtt. Úgyhogy ha repülővel érkeztek Tenerife South-ra, és van kedvetek felfedezőútra indulni a környező barrancóban, csak bátran kukkantsatok be minden utatokba eső barlangba!