Most néztem meg: ezen blog utolsó bejegyzésének a dátuma 2014. június. Nem tudom biztosan, de azért sejtem, hogy vagytok jó páran a virtuális világban, akik hiányoltátok az elmúlt fél évben az írásainkat. Persze mondhatnám, hogy hiszen nem történt velünk semmi, Magyarország unalmas volt a nyáron, mióta meg visszajöttünk Tenerifére, nem csinálunk semmit, csak a cigiket meg a bajszunkat sodorgatjuk és néha leporoljuk a szófát meg az asztalt. De hát nem így van, és aki csak egy kicsit is ismer bennünket, az tudja is, hogy nem így van. Ha valami, hát inkább a dolgok túl sűrűn való egymás után történése az, ami megakadályozta a blog "naprakészítését." De még ez sem indokolna ennyi hónapnyi csendet, mert legalább egy "Boldog új évet"-bejegyzést hozzátok vágtunk volna.
Nem, a nagy eltűnés oka eléggé prózai, illetve inkább technikai. Hűséges útitársunk, Pálmester számítógépe a Tenerifére vezető hazaúton súlyos meghűlést vagy spanyolnáthát kapott, egyre sűrűbben fagyott le, utoljára Barcelonában, rendszertelepítés közben. Tenerifén sem jártunk nagyobb szerencsével a gyógyításában, pedig még egy helyi számítógépszervízben is tett rövid látogatást (ez utóbbi kalandot nem ajánlom egyetlenegy számítógépnek sem, amelyik még képes bármiféle életjelet produkálni). Most épp La Palmán van komputerszanatóriumban és csak remélni tudjuk, hogy az ottani klíma új életet lehel belé.
Azóta Karácsonykor csatlakozott hozzánk egy másik laptop -- hiszitek vagy nem, Zoli barátunk mentette meg a szemétégető mindent elnyelő torkából. Spanyol anyanyelve ellenére is érdemes volt bevenni a csapatba: becsületesen végigdolgozta velünk a Freekend előkészítését, sőt, hajlandó volt végig játszani a jobbnál-jobb muzsikákat egészen hétfő hajnalig. Azóta viszont ő is kidőlt -- tegnapelőtt két óra gyengéd takarítgatás, tutujgatás, masszázs és kedves gügyögő hangokkal való behatás (na jó, meg egy kis monitorna és kocogtatás) ellenére sem volt hajlandó mást mutatni magából, mint kék alapon néhány sárga és piros csíkot.
Szóval az a helyzet, hogy napsütés, bulik, tengerpart és bergennygóc kalandok továbbra is vannak, számítógép viszont egyelőre nincsen. Már elgondolkoztunk egy bergennygóc Informatikaügyi Miniszter kinevezésén, akinek aztán a nyakába sózhatnánk a feladat megoldását; de attól tartunk, szívinfarktusban halálozna el mindahányszor meglátja, milyen állapotban kerülnek haza a sivatagi partikról a gépek. Annyira meg még egyikünket sem hajtotta a kétségbeesett közlésvágy, hogy a könyvtár spanyol nyelvű gépein, 90 %-ban elfelejtett ASCII-kódok segítségével pötyögjük le a blogbejegyzéseket. Úgyhogy most arra kérnénk Titeket, lelkes és lelketlen olvasóinkat, hogy telepatikus úton összekapcsolódva keringessük meg a digitális csít, hátha az általa generált káoszörvény feldob magából egy kalandvágyó és együttműködésre hajlandó, utaztatható számítógépet. És akkor becsületszavunkra ígérjük, hogy jönnek az elmaradt beszámolók.
Addig is hatalmas köszönet Mesi barátunknak, akinek a gépén ezt az írást megalkothattam.
